Magyarkert
Az alma (Malus) a rózsafélék családjába tartozik, vadon termő alakjában honos növényünk. Az almafa kifejezetten sekélyen gyökeresedő növény, fakorongját ezért sohase ássuk fel, mert hajszálgyökereit megsérthetjük. Kedveli a humuszban gazdag vályogos talajt. Régi almafajtáink a vizek mentén tenyésztek jól és hoztak olyan gyümölcsöt, melyet egy esztendeig is el lehetett tartani. A termesztés árterekről való kiszorulásával a régi, jó fajták romásnak indultak, a szárazabb lejtökön csenevészek maradtak, nem hoztak olyan nagy, ízletes és tartós gyümölcsöt, mint korábban. A fajták lassan eltűntek.
A kisebb termetű, jó ellenálló képességű szentiványi almát nem csak piros, ízes terméséről ismerték öregjeink. Jókai Mór Kertészgazdászati jegyzeteiben a türelmetlen kertésznek ajánlja, aki rögtön sikert akar elérni:”Akinek a talaja két-három lábnyi mély, azon alul kő, vagy kavics, az ültessen a kertjébe birs alanyra nemesített körtét és szentiványi alma alanyra nemesített almát és azokat nevelje törpére, az alsó ágaikat meghagyva s visszametszéssel igazgatva. Ilyen törpe csemetéket bőven lehet kapni minden állami (különösen a budai) gyümölcsfaiskolákban, Unghváry ceglédi fanöveldéjében, az alcsúti főhercegi kertészetben, Légrády nádorkertjében, Petz Árminnál és minden uradalmi faiskolában. Az ilyen törpe gyümölcsfa aztán már az elültetés utáni évben hoz gyümölcsöt, s azontúl minden évben terem, amennyi csak az ágain elfér”.
Müller Krisztina
