A szappanfafélék családjába tartozó juharok az északi félteke mérsékelt övében nagyon elterjed növények, legtöbb fajuk azonban Kínában él. A Kárpát-medencében őshonos faj a korai juhar, a tatárjuhar, mezei juhar és a hegyi juhar.
A honos növény a népi gyógyászatban fontos szerepet töltött be. A juharfa János napon (június 24.) gyűjtött levelének szárítmányából készült forrázatot sebek gyógyítására használták hathatósan.
A juharfa a Bach-virágterápia szerint a kapcsolatok megmentője. Belső nyugtalanság és pánik esetén idegnyugtató, de támogatja a hormonháztartás és a férfi szaporítószervek működését is. Szirupos formában kiváló köhögéscsillapító gyógyszer is egyben.
Az európai népek hagyománya szerint lombozata hatásos védelmet ad a boszorkányok ellen, ezért pl. Hátsó-Pomerániában az ajtókat és a szobákat juharággal díszítették fel. Mecklenburgban juharból készült csapokat vertek az ajtókba, küszöbbe, hogy a boszorkányokat és démonokat távol tartsák és úgy tartották, ez egyben a villámcsapástól is védelmet nyújt. Német területen a burgonya- és a lenföldeket is körbetűzték juharágakkal a vakondokok elűzése céljából. Elzászban a denevérek távol tartására díszítik juharággal az ajtókat.
A hagyomány szerint juharfából készült legendása trójai faló. Az eposz szerint Epeiosz Odüsszeusz tanácsára, Athéné istennő segítségével készítette el az addig bevehetetlen Trója teljes romlását okozó falovat.
A juharfák hatalmas példányit Európa szerte számon tartják.
A nagy fákat a régiségben tisztelettel övezve vágták ki és csak akkor ha az indokolt volt fát ledönteni csak hajadonfővel lehetett áhítatos fohászkodások kíséretében.
Hazánkban a juhar régies neve: jávor vagy ihar, mely sok földrajzi nevünkben megtalálható: Iharos, Iharosberény
