A velvícsia, vagy ősi nyelven tumboa (Welwitschia mirabilis) őshazájának, Namíbiának a címerében is megtalálható. A képen teljes épségében láthatjuk a növényt, nem egymásra szórt levelek halmaza mindez. A Namib-sivatag száraz viszonyaihoz alkalmazkodva élnek Namibia és Dél-Angola tengerpart melletti, közel 1000 kilométer hosszú sávjában. Neve is sejteti, hogy nem akármilyen növényről van szó. A latin „mirabilis” szó jelentése csodálatos, rendkívüli. 1500-2000 éves példányai is léteznek.
Két méter magasra is megnőhet ez a kétlaki növény, melynek bizarr formája a szárazsághoz alkalmazkodva alakult ki. Répaszerű gyökere kilenc méter mélyre is lejut a talajba, nedvességet keresve. A tápanyagot is ebben raktározza el.
A sivatagnak ezen részén az éves csapadék mennyisége mindössze 10-100 milliméter között van általában, de ahogy olvastam, évek óta szinte nem is esett eső arrafelé. A növény életét 50 milliméternyi köd, harmat segíti egy évben, amit fel is tud használni, levelei megkötik azt. Az éjszakai hőmérséklet jellemzően 7 C, a nappali 50 C ezen a vidéken.
Mind a hím-, mind a nőivarú példányok tobozt nevelnek, a nyár közepén, ősz kezdetén virágoznak. A tobozok cukortartalma vonzza a beporzó rovarokat. Látványosak levelei, melyekből mindig kettő van egymás mellett, hosszúak, szélesek, szalagszerűek, folyamatosan növekednek. Idővel vékony csíkokra hasadnak, hogy felületük megnövelésével több hajnali párát tudjanak megkötni. Virágai a levelek hónaljában megjelenő elágazó nyeleken nevelkednek.
Ne is csodálkozzunk azon, hogy a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Fertőzheti magvait egy gomba, ami miatt csökken csírázóképessége. Emellett egyes állatok, például az orrszarvú, a zebra legelése, valamint a sivatagban közlekedő járművek jelentik számukra az életveszélyt. Pedig a benne tartalékolt nedvesség és tápanyag sok állat számára jelenti a megélhetést, a kígyók, gyíkok, ízeltlábúak pedig menedéket, árnyékot találnak leveleik alatt.
A lassú növekedésű és nagyon hosszú élettartamú velvícsia minden botanikus kert álma. Megtartásuk és nevelésük nem egyszerű feladat. Laza, jó vízáteresztő talajt igényel, vályog alapú komposztot. Mivel hosszú gyökere van, ezért hosszú, magasított növénytartókban nevelik, mint ahogy a Berlini Botanikus Kertben is. Itt a képen jobbra a barna, lyukacsos az a konténer, amibe ültették a velvícsiákat.
A talajt 25-28 C-ra fűtik számukra. Fénykedvelők, éjjel 10-12 C, nappal 21-23 C hőmérsékletet tartanak abban a külön kis házikóban, amit ezeknek a különlegességeknek építenek. Van belőle példány egyebek között a Berlini Botanikus Kertben, Londonban a Kew Gardenben, a Soproni Botanikus Kerben és...
...Budapesten, a Füvészkertben is, ahol ebben a külön házikóban él. Itt tudják biztosítani számára az egyedi igényeket.
Kicsit közelebbről a füvészkerti példány.
Néhány "gyermek" példány Berlinből
A velvícsia nevét egy osztrák botanikusról, Friedrich Welwitsch-ről kapta, aki 1859-ben felfedezte fel. A növény talán a jura korszakból maradt ránk...
A bejegyzésben látható első fotó forrása http://www.conifers.org/we/Welwitschiaceae.php
