A kora tavaszi munkák közben van időnk arra, hogy átgondoljuk, mire is használjuk kertünk egy-egy szegletét. Előfordul, hogy változtatni szeretnénk hangulatain, növényein. Megesik, hogy a korábban nyitott részeket most szeretnénk elzárni a kíváncsiskodó szemek elől. Örökzöld és lombhullató növények egész sora segít bennünket ebben. Ha azonban nem akarunk most nagy növényeket vásárolni, de mégis azt szeretnénk, ha nyárra itt-ott zárt legyen a kertünk, válasszunk az egynyári kúszónövények fajtáiból.
Amíg több év alatt megnőnek cserjéink, évente más-más árnyalatot, illatot, színvilágot hoznak majd nekünk ezek a takaró egynyáriak. Hiszen minden év tavaszán újra vethetjük őket.
Régi idők elfeledett, majd újra kedvencévé váló növénye a kerti hajnalka (Ipomoea purpurea). Drótszerű hajtásaival kapaszkodik, csavarodik minden függőleges, és kevésbé függőleges rácselemre, drótra, kifeszített zsinórra, elhalt fa ágára egyaránt. Akár 3 méteres magasság fölé is felkúszik. Június végétől nyílnak tölcsér alakú virágai egészen a fagyokig. Klasszikus virágszíne a gyönyörű égszínkék, de ma már fehér, bordó és csíkos változataival is találkozhatunk.
Virágai csak egy napig élnek, és csak hajnaltól délig díszlenek. Ennek ellenére érdemes ültetni, mert dúsan virágzik, és erőteljes hajtásképződése miatt leveleivel a fagyokig takarja például a kerítéseket. Egy dolgot azonban meg kell említeni. Tavasszal készüljünk fel arra, hogy aprólékos, kitartó munkára lesz szükség ahhoz, amíg a sok leszáradt vékonyka hajtást le tudjuk szedni a kerítés rácsairól.
Napos, védett helyre ültessük, a talajjal szemben nem igényes. Április végén kis fészkekbe tegyük magjait a végleges helyükre, 15 centiméterre egymástól.
A tűzbab, vagy díszbab (Phaseolus coccineus) kerítésre, rácsra, karóra futtatásával még a konyhánkat is elláthatjuk alapanyaggal. Élénkpiros, vagy éppen fehér virágai nagyon mutatnak a zöld levélháttér előtt. Sok levelet nevel, ezért jól lezárja a nyitott teret. Május első felében ültessük el magjait, kevésbé jó talajban is szép lesz.
Egy másik kedves, hazánkban egynyári kúszónövény a sarkantyúka (Tropaeolum majus). Léteznek kúszó, félcsüngő és törpe fajtái is, de itt most a 2-2,5 méter magasra felkapaszkodó fajtáiról lesz szó. Alkalmasak falak, kerítések befuttatására és talajtakaró növényként is gondolhatunk rájuk. Narancssárga, sárga, pirosas virágai júniustól nyílnak október végéig. Magjait április végén vessük végleges helyükre, 15-20 centiméterre egymástól. Napos-, vagy félárnyékos helyek növényei, homokos, laza, kissé tápdús talajban szebben fejlődnek.
A sarkantyúka levele, bimbója, virága ehető, levelének és virágjának érdekes, mustárra emlékeztető íze van. Hernyók, csigák, hangyák, vértetvek távoltartására is ültethető.
A szagos lednek (Lathyrus odoratus) kicsit rövidebb ideig, csak júniusban és júliusban nyílik. Ebben a két hónapban azonban finom illatával örvendeztet meg bennünket a fehértől a liláig vezető virágárnyalatok mellett. Kacsokkal kapaszkodó kúszónövény, kerítésekre, rácsokra kitűnően felkúszik 1,5-2,5 méter magasságig.
Napra vessük, de száraz talajban nem lesz szép. Magjai márciusban kerüljenek a talajba, egymástól körülbelül 10 centiméteres távolságra.
