Pesterzsébet a főváros családias hangulatú kerülete, a belváros szomszédságában a vidéki lét erényeit ápolja. A Soroksári út forgalmától két utcára csend és madárfütty, tündérek…
A házak előtt ápolt előkertek, a házak mögött nagy méretű zöldséges- és gyümölcsöskertek, melyek lassan az új családtagok vagy új tulajdonosok hatására városiasodnak.
Négy tagú család keresett meg 9 ével ezelőtt, hogy a zöldségeskertet építsük át. Az idősödő nagymamát szerették volna tehermentesíteni, mert a fiatalok és kamaszgyermekük egyre több elfoglaltsága mellett már nem volt idő a napi kertgondozásra és a szellemi munka terheit a kerti pihenéssel szerették volna enyhíteni. A lakóépület telepítéséből fakadóan a kert egységes zárt felületet alkot, amit nem akartak burkolatokkal tagolni, úgy érezték a gyepen szeretnének közlekedni.
Egyszerű, tiszta, mindennapi igényeik voltak: nem túl épített kertet, hanem bensőséges hangulatot szerettek volna: virágzó növényeket, a kellemetlen látványokat eltakaró határoló növényeket, helyet a társas léthez és helyet az egyszemélyes pihenéshez.
A kert nagyon egyszerű lett és mégis az idelátogató vendégek különlegesnek érzik, sokan arborétumnak becézik, pedig nincsenek különleges növények. Különlegességének titka ennyi: a kert és lakói tökéletes harmóniában vannak.
A kert él, állandó változásban van, soha sincs kész. Ez a kert is 9 év alatt sokat változott, azokból az idős növényekből, melyek egykor a kert vázát adták mára pár elpusztult, és 9 évvel ezelőtti aprócska cserjék komoly méreteket öltöttek és a telekhatáron, takarva a szomszéd házak tűzfalait.
A pergola a paddal az átépítéskor csak pár órát volt árnyékban, mára a hársfák árnyékában a forró hetekben egész nap a kert legkellemesebb része. A képen a behajló cserjék ágai mögött bújik meg.
