Rábasebes kicsiny község a Rábaközben, lakóinak száma nem éri el a 100 főt. A falu a Rába árterére települt már az 1200-as években. A területről az első írásos említés 1263-ból származik.. A térség a pápóci pálos rendi perjelség birtoka volt, majd átélte a középső országrész hányattatásait: a török jött, maradt és aztán ment, kuruc-labanc háborúk, szabadságharc.
Az egyházi birtok aztán a Széchenyiek kezére került. Az uradalom fejlesztése csak a századfordulón történt meg. a fellelhető forrásokból úgy tudjuk a neobarokk kastélyt Széchényi Jenő, a terület birtokosa, 1903-04 között, Franz Jozef Engel bécsi építész tervei szerint építette. Az U alakú épület több ütemben készült el. Rövid időn belül több tulajdonost is váltott a kastély.
Az 1925. évi gazdacímtár már a Széchenyiekkel rokon Almássyakat említi birtokosként, majd 1926-ban Dobos Gábor tulajdonában volt a kastély a hozzátartozó uradalommal együtt, a kertre vonatkozó összes közlés ennyi: Dobos Gábor növényritkaságokkal ültette be a parkot. A II. világháború után a kastély és parkja megélte ugyanazokat a hányattatásokat és tulajdonosváltásokat, melyeket az összes magyar kastélytörténetnél elmondhatunk.
Az 1988-ban a kastélyt privatizálták és magántulajdonba került, majd megismétlődtek a 60 évvel korábbi nehéz idők, több tulajdonost is váltott az épület-park együttes. A több mint 3 hektáros terület jó részt elhanyagolt bozótos, de az épület körül még állnak a hatalmas platánok, a kiszáradt tó új életre kelthető, a park egykori növényállománya kiszabadítható a sarjhajtások fogságából. A kert alaprajzi elrendezéséről adatok nem maradtak fent.
A múlt század elején a kertépítészetben is megjelentek az építészeti eklektikához hasonló, historizáló törekvések, a kerttörténeti múlt forma-elemeiből építkező kertek, még a kisebb területű kertekben is sokszor neobarokk szerkesztési móddal és mintázatokkal alakítanak ki partert, virágágyat, útrendszert és térfalakat is. A századforduló kertépítészetére azonban rányomja a bélyegét a növénygyűjtés széles körökben elterjedt divatja.
A megbízók, kerttulajdonosok, de a kertészek is minél nagyobb számban igyekeznek érdekes, attraktív növényeket a kert területén összegyűjteni és ezzel egyfajta változatosságot, érdekességet adni a kerti látványnak. A 20. század fordulóján létrejött kertalakítási módot, az ún. gyűjteményes kerteket, amelyet Rapaics „virágos tájkertnek” nevezett, a tájképi kertek vonásait, szerkesztési módját mutatják. A rábasebesi kastélykert „virágos tájkertben” újra fogalmazott kötetlen, szabad természethez igazodó „ánglus” kert egyik szép hazai példája lehetett építésének idején.
