Július 27-e a Hétalvók ünnepe a pálos misekönyvek szerint. Bár a kifejezést használjuk, kevesen tudják honnan származik. Decius császár (uralkodott: Kr. u 249-251) idején Epheszoszban 7 keresztény ifjú az üldöztetéstől úgy menekült meg, hogy a felelősségre vonáskor a császár színe előtt földre rogytak és elaludtak, a császár egy barlangba falaztatta őket. Az ifjakra egy pásztor talált rá kinyitva a barlang száját. Az ifjak a már keresztény II. Theodosius (uralkodott: Kr. u 401-450) császársága idején ébredtek fel. 
A Hétalvók sajátos időutazásának ünnepe az évkör forgásában a vegetációs ciklus lezárulására figyelmeztet. Hihetetlen de a nyári forróság a végéhez közeleg, a virágok elhervadnak, termést érlelnek. Bár a magban az élet folytatódik, a nyári virágok üde illatáról, tarka pompájáról pár hét múlva le kell mondanunk. Vagy még sem?
Augusztus hónap kezdetét jelző Hétalvók azt súgják nekünk, hogy még most, az idejében leszakított és fénytől védett növény, sokáig társunk lehet, mielőtt végképp elenyészne.
Számtalan évelő- és egynyári virágból, gyomnövényből köthetünk téli csokrot, ha arról idejében gondoskodunk a virágok szedéséről és szárításáról.
A növények tartósítására a legegyszerűbb módszer a lebegőn szárítás, de ennek módja változó. Leggyakoribb a lógatva szárítás, de vannak növények, melyeket fektetve, illetve állítva célszerű szárítani.
A növények hűvös, száraz, sötét és jól szellőző helyiségben száradnak ki a legjobban. Nedves helyen rothadás, penészesedés léphet fel, elsősorban a kötésnél érintkező szárak feketedhetnek el. Erőteljes fénynél pedig a virágok gyorsan elveszítik színűket, kifakulnak.
A szárításra kiszemelt növényeket száraz időben kell leszedni, lehetőleg a déli órákban, mikor a harmat is tökéletesen felszáradt. A virágos növényeket teljes kinyílásuk előtt pár nappal vagy a nyílás napján célszerű levágni. A begyűjtött növényekről szedjük le az alsó leveleket, tüskéket és töröljük tökéletesen szárazra a szárakat, majd spárgával vagy raffiával kössük össze a csokrokat. Pár nappal később ellenőrizzük a kötéseket, hogy a térfogatukból vesztett, száradó szárak ki ne csússzanak a lazává vált kötésből. Egy csokorba csak annyi növényt tegyünk, hogy minden szál virágunk saját formáját megőrizve száradhasson, a szirmok és levelek a nyomástól ne deformálódjanak. A kötést a szárvég közelébe tegyük, hogy a csokor felfüggesztését a kötés feletti hosszú szár ne akadályozza. Az összekötözött csokrot lazítsuk meg, mert minél szellősebb, annál gyorsabban száradnak növényeink. A kész csokrot felfüggeszthetjük.
A fűféléket fektetve, más növényeket azonban állítva száríthatunk a legszebben. Állítva víz nélkül szárítható a sóvirág, a hagyma virágzata. A hortenziát, a fátyolvirágot,a szarkalábat azonban háromujjnyi vízbe állítsuk. Ezek ugyanis akkor száradnak ki a legszebben, ha levágott állapotukban is szívhatnak még egy kis vizet. A legkülönbözőbb növények virágai 3 hét alatt finom szemcséjű homokba téve is kiszáradnak. Az eredmény meglepő, a virág olyan marad, mint frissen volt. A szárított virág azonban nagyon törékeny, ezért ajánlatos szárítás előtt megdrótozni.
Szárított virágainkból kössünk csokrot. Társításukkal nem foghatunk mellé, ha az egymáshoz közelálló rokon színeket választjuk. Egy meleg színhatású csokrot sötét vázába is tehetünk. Hideg színekhez egyszerű kék edényeket is használhatunk. Ha azonban a váza szépségét akarjuk hangsúlyozni, akkor elsősorban pasztellszíneket alkalmazzunk. A visszafogott színharmóniájú elegáns pasztell csokrokhoz a fonott kosarak jól illenek. De a kopott ládától az öreg kuglófsütőig bármit kinevezhetünk virágtartónak. Átlátszó üvegtartókba elsősorban termésdíszeket helyezzünk. Raffiakoszorút is fonhatunk a falakra szárazvirágokkal tűzdelve. Lehetőségeink szinte korlátlanok.
Gyűjtsünk az öröklét tobozaiból, a puszták fátyol- és sóvirágából. Tépjünk a mezők füvének virágaiból,a gilisztákat elűző varádicsból, a tisztaságot rejtő kamillából, a szártalan bábakalácsból. Vágjunk hajtást az erdei holdvioláról és erdei iszalagról. Kertünkben szedjünk virágot Szűz Mária rózsájáról, a világot jelképező hagymáról. A sebforrasztó cickafarkról Tépjünk a sötétség utáni kikeletet hirdető kakastaréjról és a pünkösdre emlékező dísznóparéjról. Szedjük le a Tejutat – más néven Szalmautat – idéző szalmavirág rózsáit is.
Ha gondosan gyűjtögetünk és szárítunk akkor a januári sötét napokban szobánkban díszlenek majd a soha le nem nyugvó Göncölszekér hét csillagát megszemélyesítő Hétalvók évszakokat átalvó virágai.
egyes képeket a http://www.edenkert.hu oldalról kölcsönöztem.
