Nagyboldogasszony napja
Augusztus 15. - OROSZLÁN havában- otthon lévő bolygója a Nap.
A nappalok rövidülnek, éjszakák hosszabbodnak, az évkörben ekkor érzi meg a Nap a halálát. A Nap melege ilyenkor pusztító, ezt a múlt héten tapasztaltuk. A régi öregek úgy tartották: a határt a pusztulástól ilyenkor a töve szakadt növények párája menti meg, a pára maga Mária ölelése, a pára maga az asszonyi kegyelem kiáradása.
A növény innentől kezdve nem nő tovább, csak termést és gyümölcsöt érlel. Ez a bőség ideje, a bőség az embert tévútra vezetheti: dölyfössé, mértéktelenné és iriggyé teheti, ami ellen csak Mária mértékletessége védhet meg.
Nagyboldogasszony elnevezés csak a magyar nyelvben szerepel. Ünnepnapját Mennybevitelnek is szokás nevezni. E napon Mária halálára, feltámadására és megdicsőülésére emlékezünk.
Nagyboldogasszony napja az 1030-as évek óta kiemelt ünnep hazánkban, mert e napon ajánlotta fel a Kárpát-hazát Szűz Máriának István király és tette Magyarország védőasszonyává, (Patrona Hungariae) és királynőjévé (Regmun Marianum) Nagyboldogasszonyt.
Az ünnep Mária-virrasztással kezdődött, úgy tartották a régi asszonyok, hogy e napon a napfelkeltében meg lehet látni a „Napba öltözött Boldogasszonyt”.
Az ünnepet nagyboldogasszonyi virágszenteléssel, virágáldással tartották, a virágokból koporsót (Mária-koporsót) készítettek. A megszentelt illatos füveket megszárították, eltették és a következő évben a család fontos történéseinél használták fel:
halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan dicsőségre jusson,
beépítették a ház alapjába, hogy Mária az Ég királynője tartsa meg otthonukat,
a csecsemő bölcsőjébe tették, hogy védelmezze, óvja a kisgyermeket,
vagy az új pár ágyába tették, hogy áldást hozzon a születő családra.
