HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »



Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

 

K a l a n d o z ó

  

 
 
Az Amerikai Egyesült Államok észak-nyugati részén, az Olympic félszigeten egy csodás mesevilágot idéző esőerdőt talál az arra járó. Az erdő az Olympic Nemzeti Park részeként a Hoh folyó völgyében éli évszázadok óta minden napjait.
 
Több száz éves fák, mohák, zuzmók, páfrányok…. csend... a múlt, a jövő, az örök élet illata. A természet szinte érintetlen, a látogatók csak a kijelölt utakon haladhatnak. De ezt talán senki sem bánja, hisz így is minden, ami fontos, látható, szinte tapintható.
 
 
 
 
 
 
Ahhoz, hogy ezen a területen gazdag növényzet élhessen, enyhe tengerparti klíma szükséges. A tél ritkán fagyos, nyáron pedig a hőmérséklet csak néha emelkedik 25 C fölé. Gyakori a köd, évente 1400 milliméternyi csapadék hullik.
Az ember szerencsére hagyta, hogy itt a természet a maga ura maradjon, így nyomon követhetjük, ahogy a kidőlt fákon új élet indul. Minden letört ág, gally, vagy kidőlt fatörzs a helyén marad, s anyaga a természet íratlan szabályai szerint kerül vissza a körforgásba.
  
A mérsékeltövi esőerdőkre jellemzően a fák sok helyen csodás és szabályos sorokat alkotnak, hisz az életük végén a földre zuhanó fák törzsét itt senki sem háborgatja. A tobozokból kihulló fenyőmagok ezekben a korhadásnak indult fatörzsekben találnak táptalajra, s ott csíráznak ki. Ahogy fejlődik az új nemzedék, a törzsek lassan elkorhadnak, s a fiatal fák magasan, a földből kiemelkedő lábakon-gyökereken maradnak állva.
 
                
 
A fenyőfélék közül a mérsékeltövi esőerdőkre a száz méter magas Sitka fenyő (Picea sitchensis) jelenléte a legjellemzőbb. A lombos fák közül a nagylevelű juhar (Acer macrophyllum) az a fa, melyeket a mohák és zuzmók bevonnak. Hatalmas, ágakról, törzsekről lelógó moha-függöny borít mindent. Az óriási súly alatt néha letörnek az ágak, így a talajt is puha rétegben fedi a mohák és a zuzmók szőnyege. A fák különleges gyökereket bocsátanak ágaik elágazódásából a zöld fonatokba, s ezeken keresztül táplálják, segítik egymás életét.
Ez a zöld, puha moha-bevonat teszi igazán sejtelmessé az erdőt. A fény átszűrődik rajta, a zaj tompul, s minden olyan időtlennek tűnik. A látvány fantasztikus.
  
A Sitka fenyő mellett a jellemző fafaj a nyugati Hemlock fenyő (Tsuga heterophylla), mely 60-80 méter magasra nőhet itt és akár 500 év feletti kort is megérhet. Az óriás tuja (Thuja plicata) szintén 60-80 méter magas lesz, de ezer éves példányait is láthatja a sétáló. A Douglasz fenyő (Pseudotsuga menziesii) 100 méternél is magasabbra nőhet  és ezer éves születésnapját is megünnepelhetné. Ebben az erdőben sok 600 évnél is idősebb Sitka fenyő él, melynek magjai csíráznak elsősorban a korhadó törzseken, hisz a mohával sűrűn beborított talaj nem kedvez a rosszul csírázó magoknak. 

 

 
Az örökzöld tűlevelűekhez társul a lombos fák közül a nagylevelű juhar (Acer macrophyllum), a szőlőlevelű juhar (Acer circinatum), a szögletes nyár (Populus deltoides), az enyves éger (Alnus glutinosa). Pálmák, bambuszok, páfrányfenyők, kúszó liánszerű növények csak a trópusi esőerdőben élnek, itt nem.
 
Természetesen a területet különleges becsben tartják. 1976 óta Bioszféra rezervátum, s 1981 óta a Világörökség részeként kap külön figyelmet.
 

 

Címkék: kalandozó

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr452816602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)