HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »



Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

 Legendás növények

A mirtuszvirágúak rendjébe tartozó gránátalma a száraz, tiszta fény növénye. Előfordulása Nyugat- és Közép-Ázsia, illetve a Földközi-tenger térségén jellemző, de védett fekvésben hazánkban is áttelel.

 

A napokban virágba borult gránátalma maga a szerelem ihlete. Előre és hátra tekintő évezredeket köt össze a tisztán, magasan szárnyaló szerelemélménnyel, a szerelemből fakadó mély megértéssel, a belőle csírázó eksztatikus vággyal.

 

A mítosz szerint a tengerből kilépő Aphroditének, a szerelem görög istennőjének lába nyomán sarjadt a gránátalma, melyet a hellén nők a lét és megsemmisülés, a termékenység jelképének tekintettek és ezért Hérának, a családi tűzhely őrzőjének, a termékenység istenasszonyának is szentelték.

A kelő napsütésben szikrázó piros virágok különös szirmaikban az öröklét titkát rejtik. Virágja, mint szimbólum eggyé kovácsolta a szerelmet, a hűséget, az otthon melegét és az ezekből fakadó termékenységet.

A hosszúkás, páncélszerű csészéből rózsaszerűen kibomló lágy, törékeny virágszirmok a szerelemben összeforrt férfit és nőt jelképezik.

A gránátalmát az ókori népek mindegyike különleges becsben tartotta, majd egy időre feledésbe merült a növény, de a reneszánsz újra felfedezte különleges, ihlető virágját, termését.

 

Mátyás megújuló budai palotáját vörösmárványba faragott reliefjei, Európa hírű kertjeit dézsában nevelt bokrai díszítették.

 

A gránátalma élettel teli bimbói a jövőt várják, az Eget fürkészik, onnan töltekeznek energiával. A kibomló virág a Földre figyel, odasugározza a Teremtőtől ajándéka kapott energiákat, megadva a lehetőségét annak, hogy lelkünk mélyén megértsük az égi bölcsességet, mely földi biztonságérzetük alapját adja, a tudást és bizonyosságot, hogy az örökléthez tartozunk.

 

A szerelem almája az embervilágot nyomasztó betegségekre is gyógyírt jelent.

 

Több tudományos kísérlet bizonyítja a gránátalma pozitív hatását a szív- és keringési rendellenességekkel, valamint a rákkal szemben.

 

 

Napi egy pohár gránátalmalé fogyasztása egy év alatt az érfali lerakódásokat csökkenti. Rendszeres fogyasztása vérnyomáscsökkentő és vérrögképződést gátló hatású, a vérhígítók és koleszterincsökkentők hatását növeli és lassítja a ráksejtek növekedését.

Címkék: legendás növények

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr93004975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)