HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »



Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

Legendás növények

A szüret kezdetére a jelet a régi korok emberének a Szűz csillagkép Szőlőművelő csillagának felkelése adta. A szőlőszüret a több ezer éves kultúrák nagy ünnepe volt és maradt, s talán ez él ma is bennünk, hiszen kevés olyan kerttulajdonos van, aki ne vágyna legalább 1-2- tő szőlőre, még akkor is, ha kertjében csak dísznövényeket, érdekes fákat, színes lombú cserjéket, pompázatos virágokat szeretne nevelni.

De a szőlő az más: „esetleg a kerítésre vagy a pergolára a rózsa mellett nem futathatna-e fel a szőlő is, melynek édes fürtjeiből egy-egy szemet csipegethetnénk”. Miért? Talán mert nem egyszerűen egy kerti növény, a szőlő története összeforrt az emberi kultúra történetével.

A Kelet  - Folyamköz, Egyiptom - Kr. e. 4000 táján már termesztették a szőlőt. A belőle készült bort nem tisztán, hanem vízzel keverve fogyasztották, így az életvízzel áthatott folyadékot „szellemi italnak” tekintették. A sumérok/szemúrok az „élet” szót szőlőlevél alakú írásjellel jegyezték. Egyiptomban Ozirisznek, a görög-római világban Dionüszsosz-Bacchusnak szenteltek szőlőt, és a Zeusz-Jupiter italáldozatok elengedhetetlen része volt a bor. A szőlő még az iszlám legendákban is helyet kap, mikor Dzsibril (Gábriel) kiűzi Ádámot és feleségét a paradicsomból, a bezárt kertből, részvéte jeleként egy szőlőfürtöt nyújt ki az arkanygal a megtört emberpárnak. Csakhogy az ördög résen volt, s a növényt megátkozta, s nedvének, a bornak fogyasztása ezért tilos.

A szőlő keresztény kultúrakör legkiemeltebb növénye. A Bibliából tudjuk, hogy első ültetője és nemesítője Noé volt, bár ma már tudjuk ezt a feladatát a sumer őshagyomány Utnapistimjétől kölcsönözte. A Gesta Romanorum így írja le a történetet: Noé szőlőtövet talált a szántóföldek és az utak mezsgyéjén. A vadszőlő nedve azonban savanyú volt. Noé ezért négy állat, az oroszlán, a bárány, a disznó és a majom vérét elegyítette, és azzal trágyázta meg a gyökereket. A bor édessé vált, de fogyasztása van akit oroszlánná, mást báránnyá, esetleg majommá, de sokakat disznóvá tesz.

A szőlőindák az Ó- és Újszövetséget át meg átfonják.

Jézus önmagát és tanítványait nevezi meg így: „ Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benn, az bő termést hoz” (J: 15,1). Az egyházatyák Máriát hasonlították a szőlőtőhöz, mely Krisztust érlelte, mint gyümölcsöt.

Nem véletlen tehát, hogy a középkori kertek egyik legfontosabb növénye volt. Préselt nedve a liturgiában nagy szerepet kapott, ugyanakkor, mint „szellemtől” átjárt italt különböző betegségek gyógyítására használták.

Az évezredes magyar néphagyomány FÉNYNÖVÉNYként tarja számon a dinnyével együtt, fogyasztása ezért a szellemútját járóknak elengedhetetlen a megtisztuláshoz.

 

A szőlőműveléshez értő hazatérő magyarság a Kárpát-medencében több ezer éves, a kelta-római időkben is tovább fejlődő szőlőtermesztő kultúrát talált. A régészeti leltek tanúságai  szerint a rómaiak az alacsony művelési módot kedvelték, a vesszőt engedték szabadon nőni, majd amikor a termés az ágakat lehúzta, villás ágakkal megtámasztották, esetleg embermagasságú négyzetes alapú lugast alakítottak ki. másik kedvelt, s mára elfeledett termesztési mód a szőlő fára futtatása. A lugas a középkori szűkös várkertek kedvelt motívuma volt, de a reprezentatív barokk kertekből sem maradhatott el. Majd szép lassan kiszorult a parasztkertekbe. A XXI. század elején azonban a hightech világába kényszerített városlakók érdeklődése úgy tűnik, újra az őserőket magába gyűjtő szőlőskert felé fordul. Valóban nincs üdítőbb pihenőtér, mint egy érlelődő fürtöktől roskadozó szőlőlugas. Nem építhetünk barátságosabb nyári védőrácsot az avatatlan szemek elé, mit egy szőlővel befutatott falat. Az ókori rómaiak példáján bátran próbálkozhatunk a szőlő fára futtatásával. Napsugarasabb kőrisfát még biztosan nem láttunk, mint az alsóágain szőlőfürtöket tartó magas kőris. A rómaiak még nyárfára, mandulára és fügefára is szívesen futtattak szőlőt. 

Címkék: legendás növények

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr973375034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)