HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »



Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

É v s z a k o k   a   k e r t b e n

Az elmúlt hét tavaszt idéző napjainak egyikén körülnéztem a kertemben. Nyáron a kert egyik részét kicsit elhanyagoltam, ezért elgazosodott. Kora ősszel végül rendbe tettem a területet, de sajnos a gyomoknak így volt idejük magot hozni. A magvak pedig szépen beértek, földre hullottak és a száraz ősz miatt december elején kibújtak, amikor megjött az eső.
 
 
Pedig azok az egyéves, vagyis egy évig élő gyomok (Therophyták-T) magjainak, amiket itt találtam (például a tyúkhúr (Stellaria media) és a közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)), az őszi csapadéknak köszönhetően már szeptember-októberben ki kellett volna csírázniuk. Idén azonban a kevés eső miatt csak később jelent meg a tőlevélrózsájuk, amit most is láthatunk a fotón. Egészen tavaszig megmarad majd ez a méretük, és csak utána fejlődnek tovább. Lesz kapálnivalóm, ahogy az idő engedi…
A gyomok ezen típusára (T1) jellemző, hogy magjai a nyár elejére érnek be, a száraz nyári hónapokat a földben töltik és az őszi csapadéknak köszönhetően folytatják tovább életfolyamataikat. A nyári perje (Poa annua), a piros árvacsalán (Lamiuim purpureum) és a veronika fajok (Veronica sp.) is így élnek a tyúkhúrhoz és a pásztortáskához hasonlóan.
 
A kertemben a tavaszi bangitának (Viburnum x burkwoodii) szinte az összes levele lehullott az ősszel, a lombhullató növényekével egy időben. Ennek oka is a nagy szárazság volt, mert a kertnek ezt a részét nem nagyon öntöztem. A cserje egyébként télizöld, vagyis lombját csak erős hideg teleken veszíti el. Illatos tavaszi virágainak bimbói viszont már szépen kifejlődtek a hajtások végén.
 
 
 
 
 
Megnéztem a lombbal letakart, hagymásokkal teleültetett erkélyládákat is. A csillagvirág és a nárcisz hajtásai már láthatóak a föld felett, ha felemelem a meleg lombpaplant.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A korallberkenye (Photinia x fraseri) is elkezdett készülődni a tavaszra az enyhe téli napokban, pedig az még messze van. Megnyúltak és élénk pirosak lettek a rügyei.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szép piros bogyókkal díszlik még most, januárban is a lombhullató törpe japán borbolya (Berberis thunbergii Atropurpurea Nana) és az örökzöld törpe madárbirs (Cotoneaster congestus).
 

Címkék: évszakok a kertben

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr473549266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)