HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »



Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

magyar kert

A körte a férfiak gyümölcse, ez a termés formájából is következik. A háznál ha kisfiú született számos tájegységünkön körtefát ültetettek a gyermeknek életfaként.

 

A görög Homérosz a körtét az istenek ajándékának nevezte.

 


 

Theophrastos, a görög filozófus Kr. e. 300 táján egyik művében különválasztja a vad- és a termesztett körtéket és leírja, hogy a nemeseket oltással szaporítják.

A Pannonia területére betörő rómaiak a körtét nem fogyasztották nyersen. Plinius párolva, mézzel édesítve javasolta „az isteni" eledelt, és több mint 30 változatát említi.

A francia királyok udvarában a körte luxusételnek számított.

A napjainkban közkedvelt lédús változatok az 1700-as években kezdődött nemesítői tevékenység eredményei. Vannak azonban korábbi, itt-ott parasztkertekben most is megbúvó ősibb fajták.

 

A vackorok vagyis a vadkörték a Kárpát-medence mérsékelt éghajlatán őshonosak, nemesítésük és termesztésük sem új keletű történet.

A körte termesztése több odafigyelést igényel, mint más gyümölcsök, különösen a téli körték igényesek a természeti körülményeikre és gondozásukra.

Az ízletes körte a kiegyenlített, mérsékelten meleg klíma gyümölcse, ezért jobban fejlődnek a csapadékosabb Dunántúlon, mint kontinentális klímájú Alföldön, ahol csak rendszeres öntözés mellett eredményesen körtét termeszteni. A hosszabb tenyészidejű, későn érő körtefajták igényesebbek, mint a nyári érésűek.

 

A körte érzékeny a szeles, téli hidegre, a fák törzsén gyakran nehezen gyógyuló fagyfoltok jöhetnek létre, ezért a fákat fel kell készíteni a hideg hónapokra: a késői öntözés, és nitrogén-műtrágyázás és a késői zöldmetszés következtében a hajtások nem érnek be tökéletesen. Az ilyen fák a téli mélynyugalmi állapotban fagykárokat szenvedhetnek.


Körtét csak jó talajon érdemes telepíteni, hol a növény rendszeres vízellátása és a bőséges tápanyagellátás biztosított. Legkedvezőbb számára a meleg, nyirkos, de vízáteresztő talaj. Körtefajtáink, mint azt nem oly régi kutatások igazolták önmeddőek. Ha a saját virágporral megtermékenyült virágból gyümölcs fejlődik, az szűznemzésnek köszönhető. Az idegen megporzás fokozza a megtermékenyülés mértékét, tehát a körtefajtákat vegyesen telepítsük.

 

A körte fontos C-vitamin- és rézforrás, melyek erősítik a szervezet saját védekező rendszerét. A C-vitamin serkenti a fehérvérsejtek működését, aktivizálja az E-vitamint. Az antioxidáns tartalom az érés előrehaladtával növekszik.

Az élelmi rostokban gazdag gyümölcs karbantartja emésztőrendszerünket, fogyasztása különösen kedvező a vastagbél működése szempontjából.

Fogyasztása jótékony hatású szívbetegségek, reuma és érelmeszesedés ellen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A nyári körték apró, korai gyümölcsök, értéküket leginkább ez adja. Jókai Mór Kertészatgazdászati jegyzeteiben a nyári körték közül az esperes- vagy vajkörtét javasolja termesztésre. Nyilván a kor körte elnevezései nem felelnek meg a mai nevezéktannak, hisz a mai vajkörténk téli gyümölcs és nem is régi magyar fajta, mert 1805-ben Belgiumban szelektálták. A régi és a ma is használatos nevekkel óvatosan kell bánnunk, s ha régi fajtákat keresünk, csak a nevekre ne hagyatkozzunk, keressünk növényleírásokat.

Nekem az árpával érő körte –mely valóban régi fajta- gyermekorrom nyarainak emléke. Az apró gyümölcs, viaszos héja gyorsan romló szottyosodó húst véd. A gyümölcs éréskor pár napig fogyasztható, hosszabb ideig el nem tartható, de a nyári nagy melegben a korai lédús gyümölcs mással alig pótolható. A vastag héjtól kesernyés-édes íz mai is a Külső Somogyi dombvidéket idézi számomra, ott is az egyik legkisebb falut, Nágocsot és a nagyszülői házat, a kedves szembe szomszédokat, kiknek homokozójában oly sokat játszottam hatalmas körtefájuk árnyékában, s míg homokoztunk a lehulló apró körtéket eszegettük.

Címkék: magyar kert gyógykert biokert

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr914325532

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)