HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »



Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

kertet tervezünk

A virágvasárnap a Passió történet nyitó napja, egy héttel előző meg a húsvétot.

Ez az a nap mikor Krisztus bevonul Jeruzsálembe, hogy rendezze a világ dolgait és beteljesítse sorsát.

 

A virágvasárnap különös ünnepnap: a FÉRFI ünnepe. A férfié, ki nap mint nap vállán hordja a világgondjait, aki a külvilág harmóniájáért dolgozik, kit az igazság vezérel.

A magyar néphagyomány virágvasárnap, nevéből is látszik, a virágokkal ünneppel. A virág a magyar jelképrendszerben a nőt személyesíti meg, a nőt ki szeretetében feloldódva adja magát a férfinak, segítve őt mindennapi útján.

A lányok már jó előre, a nyár végén gondoskodtak a virágvasárnap ünnepi díszeiről. Az augusztus-szeptemberben ültetett hagymások ilyenkor már teljes pompájukban díszítik a kertet. A tavaszi feltámadást jelképező ünnep hagyományosan virágvető nap is volt. A helybe vetett egynyáriak magját ekkor szokták elszórni a lányok a kiskertbe.

Ha a nyár végén nem tettük földbe a hagymákat, akkor a zöldségesnél, a virágboltban és a kertészeti árudákban megvásárolható cserepes hagymásokkal azonnali virágdíszt  telepíthetünk, csak a helyét kell kiválasztanunk.

Most időszerű a nyári virágágyás helyének kialakítása vagy a már meglévő felújítása.

 

A virágágyak helye

A virágoskert hagyományos helye az előkert és a terasz környéke. Jól formált virágágyásokkal oldhatjuk a kertszerkezet merevségét. A színes, élénk szirmok az esetleges előnytelen látványokról elterelik a figyelmet, hangsúlyt alkotnak a kertben. A terasz határozott formáját feloldja szegélyező virágágy. A kerti utak szabályos vonalvezetését romantikus ösvénnyé varázsolhatjuk az út közelében ügyesen elhelyezett virágzó ültetvényekkel.

 

A virágok fényigénye

 

Ha már megközelítőleg kijelöltük a helyet, ahová vetni szeretnénk, figyeljünk a magasba is.  A legtöbb egynyári növényünk teljes napfényben fürödve érzi jól magát, csupán néhány faj kedveli a fák hálószerű félárnyékát. Ágyásunkat, tehát déli fekvésű területre tegyük, hol a nyári, delelő nap sugarai előhívhatják a szirmok színkarneválját. A kiültetésnél a virágágy belső árnyékvetésére is figyelemmel kell lenünk. Magasra növő, terebélyes virágaink közelében is kialakulhatnak tartósan árnyékos, félárnyékos területek, s ha közvetlen szomszédságukban túl alacsony növényt ültetünk, az szenvedni fog a fényhiánytól.

A virágágy magassági viszonyainak megtervezéséhez készítsünk táblázatot, melyben felsoroljuk a tervezett növényeket magassági adataikkal együtt. Jó ha a virágzási időt és a virágszínt is feltüntetjük, hogy segítségünkre legyen a tervezés során. Ha  az ágyást több oldalról is körüljárhatjuk, akkor a magasabb főnövényeket a középre helyezzük, míg az alacsonyabb virágokat szegélyként ültessük köréje. Az épületek fala és a kerítés előtt, illetve a cserjék előterébe a jó ültetési forma az, ha a magas növényeket hátra, az alacsonyakat előre helyezzük.

 

Egynyáriak víz- és talajigénye

 

Mint ahogy a húsvét elképzelhetetlen locsolás nélkül, úgy a virágvasárnapi vetésünkből sem nő növény öntözés nélkül. Hazánk éghajlati adottságai mellett virágaink folyamatos öntözést igényelnek késő tavasztól, kora őszig, ezért csak öntözhető területre vessünk virágmagot. Ha van helyünk rá, és a környezethez is illik, akkor a virágos kertben helyezünk el egy, kivájt, nagy követ, melyben megáll a víz, hol ihatnak a madarak, a pillangók és állandó párájától üdébbek a virágok.

A homoktalajokon és a középkötött mezőségi talajokon szépen fejlődnek a nyíló dísznövények. A kötött, rossz vízelvezetésű talajokon homok bekeverésével lazítsunk. Vetés előtt komposzttal dúsíthatjuk a talajt. Trágyázás esetén óvakodjunk a túl magas nitrogén tartalomtól, mert túlzott mértékű lombozat fejlesztésére ösztökéli a növényt a virágzás rovására.

 

A kiültetési terv

 

Kertünk ökológiai adottságaihoz a megfelelő növényeket kell kiválogatnunk táblázatunk segítségével. Virágágyunkat akkor tudjuk könnyedén fenntartani, ha egymás mellé azonos vízigényű növényeket telepítünk.  A virágok egymáshoz viszonyított magasságán kívül ügyeljünk a színhatásra is, az alaprajzi elhelyezés mellet készítsünk szín– és tömegvázlatokat is.  Ha április uralkodó Mars bolygójának pirosa a meghatározó szín, akkor a kerti tér vibrálóan élénkké válik, idegesítő hatást kelt, ezért mindenképpen ültessünk narancs és fehér virágokat közé. Ha a tavasz kezdetekor erőre kapó Nap sárgája dominál, kiskertünk vidámítja lelkünk. Gyümölcsoltó Boldogasszony habfehér kertje vakító, irreális képet ad, a nyári forróságban a virágok fejecskéi lebegnek a térben. A húsvétvasárnap fájdalmától meggyötört és a feltámadásban megújult szívet jelképező lila-kék Mária virágok pihentetik e a szemet és a lelket.

 

Virágvasárnapi egynyáriak és évelők

 

A ma ritkán ültetett búzavirág (Centaurea cyanus) és pézsmabúzavirág (Centaurea imperialis) az egyiptomi kultúra szakrális növényei voltak. Mellettük az egynyári margaréták (Chrysanthemum sp) napsugaras tányérkái szerénységre intenek, a néphagyomány szerint a kiontott könnycseppeket jelképezik. Az elnyíló búzavirágot az őszirózsák (Aster sp) váltják, melyeket a római és a kínai kultúra egyaránt az istenek virágaként tartott számon. Az előtérbe ültethetünk kínai szegfűt (Dianthus chinensis), kárminpiros színe Krisztus szenvedését szimbolizálja. Az aranyvirágok (Dimorphotheca sp.) a paradicsomi időkre, mellettük a nebáncsvirágok (Impatiens sp.) a keresztény időkre emlékeztették elődeinket. A díszpipacs (Papaver rhoeas)és a díszmák (P.orientale) piros virágai a mükénéi és a krétai szobrokon is a feltámadást jelképezik. A vörös, a narancs, a citromsárga, lila, rózsaszín rézvirágokból (Zinnia sp.) akár egy tarka mezőt is kiültethetünk és a virágokat télire megszáríthatjuk. A szagos bükköny (Lathyrus odoratus) már az óegyiptomi freskókon is feltűnik, a középkorban magokat óvó termésének köszönhetően a Szűzanya jelképe lett, míg mellettük az ördögszem (Scabiosa sp.) tömött fejecskéje a Nagycsütörtök éji árulásra emlékezik. A közelükbe ültetett borzaskata (Nigella damascena) kék virágfeje, majd az ősz végéig díszítő csíkos termése az árulást és halált követő újjászületés jelképe.

Virágvasárnapunk titka épp az a furcsaság, hogy eredménye csak majd nyáron lesz látható, mikor április kopasz földjét a július virágpompája fedi el.

Címkék: magyar kert kertet tervezünk kertészkedő néphagyomány

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr14352172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)