HTML

"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Aranyfa kertje

Úton járó kertészek vagyunk. A kertészet világában szerzett elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatainkkal és őseink több száz éves hagyományaival ötvözzük. Az ARANYFA számunkra a Teremtő és a Teremtett világ, az ember és a természet közösségét jelképezi. Tervező és építő emberként az ember, az épített környezet és a természet együtt LÉLEK(G)-zésén dolgozunk. Légy társunk e kalandos úton! Megyesi Éva és Müller Krisztina

Arc-Kép

Megyesi Éva
kertészmérnök

Sokáig azt gondoltam, hogy véletlenül lettem kertész, hisz a gimnáziumi kedvenc tantárgyaim alapján választottam a Kertészeti Egyetemet. Csak évekkel később derült ki, hogy családom számára akkori választásom egyáltalán nem volt meglepetés.
tovább »



Müller Krisztina
táj- és kertépítész,
vezető tervező

Kaposváron születtem, május 27-én, Pünkösdváró péntek reggelén.
Az út így magától értetődően adódott: az ég- igérő- fát kell megjárnom.
tovább »

évszakok a kertben

Áprilisban Ég és Föld együtt ünnepel. Köszönti a húsvétot, mely a Passió szenvedéstörténete után évről-évre elhozza a feltámadás reményét. A reményt, hogy a tavaszi napfényben fürdő bimbókból illatos virágok és ízletes gyümölcsök, a kipattanó rügyekből a forróságban árnyat adó lombsátor lesz.

 

Ha a golgotai misztérium napjaiban kicsit a gyepre fekszünk, akkor hallhatjuk és láthatjuk: ünnep van föld alatt és föld felett. A zsendülő fűben a bogarak ide-oda szaladgálnak, itt-ott giliszták bukkannak fel és tűnnek el. Nagy a sürgés forgás a Föld felszíne körül.

Talajélet

A Húsvét melengető fényére megindul a talajélet. Kíváncsi tekintettektől rejtve, a földalatti nagy eposz három főszereplőjének – a baktériumoknak, a gombáknak és a földigilisztáknak – csapatmunkájaként újra indul a növények számára elengedhetetlen humusz termelődése.

 

A talajlakó gombák és a nitrogéngyűjtő baktériumok a növények gyökerével szoros életközösségben vannak. A humuszban élő gombák fonalaikkal benyomulnak a gyökerek sejtjeibe és azokkal együtt élnek. Az életközösség a szimbiózis megszűnésekor a gyökér a gombát elpusztítja, így a növény hozzájut azokhoz a  tápanyagokhoz: szénhidrátokhoz és fehérjékhez, melyeket a gomba a humuszból nyert ki. Ezek az úgynevezett mikrohizza gombák élő hidat alkotnak a termékeny talaj és a benne és rajta élő növényzet között, a növényzet számára azonnali felhasználásra alkalmas tápanyagot szolgáltatnak.

Ugyanilyen fontos munkát végeznek a nitrogéngyűjtő baktériumok is, melyek a pillangósvirágú növények gyökérzetén élnek. Közös munkájuk eredménye légkörből megkötött nitrogén, a növényi test felépítésének egyik legfontosabb eleme.

A szabad szemmel látható földlakók sorában a kertészek számára a földigiliszták különös jelentőséggel bírnak. A giliszták hosszú járataikkal át- meg átszövik a talajt, biztosítva ezzel a föld megfelelő víz- és levegőháztartását, és emellett ürülékük a legkiválóbb humusz, mely az átlagos kerti talaj nitrogén tartalmának hétszeresét tartalmazza. E gazdag talajélet dédelgetett kerti virágaink, bokraink és fáink számára nélkülözhetetlen. Óvjuk hát a durva beavatkozástól.

Tápanyagutánpótlás

A zabolátlan természet gyermekeihez képest dísznövényeink igényes, érzékeny teremtmények, melyek különleges gondozást kívánnak. Ahhoz, hogy évről évre növekedjenek, és adottságaiknak megfelelő szép és egészséges formát neveljenek, rendszeresen pótolnunk kell az általuk elfogyasztott tápanyagokat.

A tápanyagutánpótlásnak több formája lehetséges, melyek kedvező és esetleges káros hatásaival pontosan tisztában kell lennünk, hogy a tavaszi trágyázás kiegyensúlyozott talaj- és növényéletet serkentsen kertünkben.

Műtrágyák

A legkönnyebben alkalmazható trágyázási módszer a műtrágyázás, ugyanakkor a legtöbb problémát veti fel. Világméretű elterjedése azon a felismerésen alapszik, hogy a növények vízben oldódó tápanyagokkal táplálkoznak. A műtrágyák az öntözővíz vagy eső hatására roppant könnyen oldódnak, a gyökérzet minden és segítség és nehézség nélkül fel tudja venni a tápanyagokat. Sőt rendszeres tápoldatozás hatására a növény túltáplált lesz, szövetszerkezete felfújttá válik, a mi az ellenálló képességet csökkenti. A túldúsult talajban nem kell a gyökérnek tápanyag után kutatni, ez idővel gyökérrothadást okozhat. Ilyen körülmények között a nitrogéngyűjtő baktériumokra nincs szükség, azok eltűnnek. A tápsokkal túltámadott talajból a földigiliszták is távoznak. Az eredmény: deformálódott megjelenésű növénytársulás a talajélet nélküli kerti földön. A történet ettől kezdve már csak mesterségesen tartható fenn, kizárólag folyamatos emberi beavatkozással. Közben a talaj biztos romlásával kell számolni, mert a túlzott só fogyasztás miatt megnövekedő humuszfogyasztás a talaj biztos leromlásához vezet, hisz a vegyi anyagok humuszt előállítani nem tudnak.

Szerves trágyák

A műtrágyákkal szemben a szerves anyagok a talajélettel együttműködésben fejtik  ki hatásukat. Lassan oldódnak fel, így a növények is csak valós igényeik szerint fogyasztanak belőlük. A szerves trágyákkal biztosított alapvető tápanyagok hatására a növények természetes habitusuknak megfelelően fejlődnek. A növények kiegyensúlyozott fejlődése mellett a szerves anyagok jelenlétével munkára serkentett talajlakók a föld termékenységét is fokozzák.

A friss szalmával keveredett marhatrágyát ősidők óta használjuk az őszi időszakban, a tél folyamán a szerves anyag maradéktalanul elkorhad. A városi kertekben a marhatrágyázás nem könnyen megoldható feladat, a zsákos trágya vagy komposzt beszerzése és elterítés nem okozhat gondot. Kora tavasszal cserjéink és fáink tövéhez szórt komposzttal a harmonikus tápanyagutánpótlásról gondoskodhatunk. A jó komposztban minden nyomelem és tápanyag a megfelelő keverék formájában van jelen. Ezen felül többlet tápanyagra csak a humuszban igen szegény talajok esetén van szükség.

Az elmúlt évtizedekben a kiskertek trágyázása egyet jelentet a tőzeg kiszórásával. Jóllehet a tőzeg nagyon hasznos szerves anyag, mert savanyítja a talajt és ezzel a tulajdonságával alkalmassá teszi hazánk inkább meszes talaját mészérzékeny álciprusok, havasszépék és hortenziák nevelésére. A tőzeg adalékanyagok nélkül nem rendelkezik tápanyagutánpótló hatással. A tőzegnek savanyító hatásán túl van egy igen fontos tulajdonsága, ez pedig vízfelvevő képessége. A laza, homokos talajokban a tőzeg a gyorsan elszivárgó vizet raktározza, az agyagos talajokban pedig a fölösleges vizet leköti.

Az utóbbi években sokszor találkozom a gombatrágya alkalmazásával. A gombatrágya a letermett gombazsákokat jelenti, tápanyagtartalmuk gyakorlatilag nincs, ebben a hitben ne ringassuk magunkat, viszont a kötött talajokat lazítja, így agyagos talajban jótékony hatást fejthet ki.

 

A körültekintően végzett tavaszi trágyázás jutalma az üde lombkorona, a nevető virágok. A napfény erősödését hozó tüzes április jelölő növényei a piros lombú vagy pirosan kihajtó fák és cserjék, s a rózsaszín színeket festő virágok. A piros lombokat és virágszirmokat a mitikus gondolkodású ember a Passió történetéhez kötötte, benne Krisztus szenvedését látta. Számtalan monda mesél arról, hogy egyes növények korábban fehér virágszirmait, üde zöld leveleit, hogyan festette pirosra nagypénteken a Megváltó kihulló vére, a feltámadás üde fénye, vagy a pünkösd Szent Szelleme.

Címkék: évszakok a kertben

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://aranyfa.blog.hu/api/trackback/id/tr834413832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
"Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a Föld, fölötted az Ég, benned a létra."
(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)