A budapesti Szent László Kórház onkológiai centruma két évvel ezelőtt a felújított 29 –es épületbe költözött. Az épület a kórházterület elhagyott szegletében, a „dzsungelbe” ágyazottan, állami támogatásból szépült. Dr Bodoky György professzor, az onkológiai centrum vezető főorvosa rám bízta az épülete körüli terület, hol Esterházy emlékparkot kívánt létrehozni. Egy parkot, mely a halálos kórral küzdőket az élet felé orientálja.
Esterházy Péter írót is az onkológiai centrumban kezelték, hasnyálmirigyrákkal. A kezelés kezdetén betegsége már előrehaladott, a folyamat lassítható, de megállíthatatlan volt. Az író nem titkolta betegségét, könyvet is írt róla. A kezelések során Esterházy Péter és családtagjai megismerték a centrumot támogató alapítványokat, ezért az író halálát követően azt kérték: gyászolói, tisztelői ne vigyenek virágot a temetésre, abból inkább a betegeket támogassák. Az adományok jelentősen hozzájárultak a centrum melletti emlékpark megépítéséhez.
A park tervezése során a koros fákat értéknek tekintettük, a meglévő töredezett betonburkolatokat lehetőségnek. Nem vágtunk ki fákat, hogy a nyári nagy melegben árnyékukba húzódhassanak a betegek. Nem bontottunk fel burkolatot, hogy ne növeljük a költségeket. A meglévő betonfelületeket burkolati alapokként és az épület környezetét szervező szerkezeti elemekként kezeltük. Az épülettől D-re elhelyezkedő park akadálymentesen megközelíthető. D-i homlokzathoz csatlakozó körforgalmú régi mentőbejárót megtartottuk, díszburkolatot kapott és centrumában alakítottuk ki az Esterházy csobogót. A padokkal berendezett pihenőt virágzó növényágyások keretezik.
A parkot gyógynövényekkel népesítettük be: rózsa és zsálya, liliomok, gólyaorr és fontos szerepet szántunk a kasvirágnak, az Echinacea cseppek alapanyagának.A nyáron át virágzó kasvirág gyöktörzses, évelő növény. Latin neve a görög echinos (sündisznó) szóból eredeztethető és az elnevezés az összegömbölyödött sündisznóra hasonlító fészkes virágközépre utalhat. A kasvirág kiváló immunrendszer erősítőszer, származási helyén a fennsíki indiánok a gyökeréből készült pépet, meleg borogatást a sebesülések összes fajtájára, a rovarharapásokra és fullánkos csípésekre használták.
A parkot hortenziasövény keretezi, fehér labdái a delelő nap éltető erejét idézik. A gyógyulás parkjában a padok csak rossz időben néptelenek.
