aranyfa kertje

Az eukaliptusz (Eucalyptus sp.) a Mirtuszfélék családjába tartozó gyors növekedésű fa, vagy bokor. Fajtáinak többsége örökzöld, bár Ausztráliában vannak lombhullató fajai is. Nagy kiterjedésű, csak eukaliptuszfából álló erdők találhatóak mindenhol, ahol igazán otthonra lel. Csak néhány, szintén Ausztráliában őshonos növénnyel és önmagával tud együtt élni, ezért kipusztul körülötte minden más.

Fénnyel- és reménnyel teljes boldog új esztendőt kívánunk!

A Nag Hammádi tekercsekben az édenkert története nem teljesen egyezik a 451-ben kanonizált Bibliával.

Az egyiptomi leletanyag szerint így hangzik az édenkert története:

Volt az Édenkert, messze-messze nyugaton, egy sziget az élet óceánjában. A szigetén két fa állt az ezüstfa, a tudásfája és az aranyfa, az életfája. A szigetén élt a két ősszülő Ádám és Éva, kik vándorolva a szigeten, ráleltek az ezüstfára és a fa alatt Éva megszomjazott, a tudásra szomjazott. Az arra szálló sólyom biztatta őket kóstolják meg a fa gyümölcsét: „ha megízlelitek, olyanok lesztek, mint az égiek közül egy”.

Éva szakított a gyümölcsből és Ádámot is megkínálta. A gyümölcs megízlelése után az emberpár fényteste felragyogott, 7 csokruk (csakrájuk) világítani kezdett.

Évezredek elteltével ma az aranyfa életgyümölcsére is erősen vágyunk.

 ( a perzsaszőnyeg képét az apro.hu oldalról kölcsönöztem)

Talán azt a címet is adhattam volna írásomnak, hogy „válogatás a természet téli ajándékaiból”. Mert valóban, sétáljunk csak végig egy téli erdőn, vagy egy hóval borított kerten. A természet bőkezűsége sok érdekességet, szépséget tartogat számunkra. Most ebből szemezgettem.

- ...mindig és mindig: 
bűnökben édesült, iramult napok 
habjaiban fuldokló emberek, 
egy szalmaszállal, tudjátok-e? 
talán a menthetetlent mentitek.

- ...kívül és belül: 
poklosan örvényült, háborult világ, 
de a remény sohasem meghaló, 
ha minden utolsó szalmaszál 
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!

                                  (Nagy Gáspár)

Áldott, békés karácsonyt kívánunk!

Ma, december 21-én van a magyar karácsony.

A magyar karácsony a Nap és Élet újjászületésének, a naponta megújuló csodáknak ünnepe. A téli napforduló ideje. Az ég csillagkupolája földig hajol e napon, a csillagösvényen  fényléptekkel közeledik a Csodaszarvas, hogy emlékeztessen  az élet csodájára, s lássuk bárhol vagyunk, ugyanannak a fának hajtási és gyümölcsei vagyunk: kisalföldiek, felvidékiek, kárpátaljaiak, erdélyiek, alföldiek, délvidékiek, őrvidékiek, dunántúliak, palócok, székelyek, csángók, moldovaiak, mezőségiek, bácskaiak, bánságiak, jászok, kiskunok, somogyországiak.

Áldott, békés magyar karácsonyt Mindnyájunknak!

December hava maga a várakozás. Az ókorban a téli napfordulón a Napisten újjászületését várták a Nyilas sötét barlangjából. A keresztény világ a Fiúisten megszületését ünnepli karácsony szent estéjén. Az advent izgatott várakozásra évezredek óta szimbolikus cselekedetekben ölt testet. E cselekedetekben az emberiség legszorongatóbb emberi kérdéseire keresi a kozmosz válaszát. A vízbe helyezett, mélyen alvó „Katalin- és Borbála ágak” karácsonyi zöld levél pompája a halál utáni újjászületésről vall. A Luca napi alvó búzamag élettől duzzadó karácsonyi hajtásai az öröklét bizonyságát hordozzák.

A karácsonyi-, és a húsvéti kaktusz két különböző fajhoz tartozó növények. Sokan össze is keverik őket, hisz ha csak gyors pillantást vetünk leveleikre és virágaikra, talán észre sem vesszük a köztük levő különbségeket. Legfeljebb elcsodálkozhatunk azon, áprilisban hogy nyílhat ki a karácsonyi kaktusz…