Az eukaliptusz (Eucalyptus sp.) a Mirtuszfélék családjába tartozó gyors növekedésű fa, vagy bokor. Fajtáinak többsége örökzöld, bár Ausztráliában vannak lombhullató fajai is. Nagy kiterjedésű, csak eukaliptuszfából álló erdők találhatóak mindenhol, ahol igazán otthonra lel. Csak néhány, szintén Ausztráliában őshonos növénnyel és önmagával tud együtt élni, ezért kipusztul körülötte minden más. Dél-Amerika nem őshazája, mégis óriási területeket borítanak erdői, hisz ahogy átvette az uralmat, fokozatosan eltűnt az őshonos növényzet. Ahogy a kép is ezt mutatja.
Mindenütt megél, ahol agyagos a talaj és sok a csapadék. Fajtáinak többsége csak ott életképes, ahol a hőmérséklet nem süllyed fagypont alá. Vannak viszont olyanok is, melyek az enyhe fagyok elviselik. Nagyon gyorsan növekszik, akár több méter is egy évben. Gyökerei agresszívek, eltörhetik a talajban húzódó vízvezetéket is. Fajtától függően egy-két méteres bokorrá, vagy száz méternél is magasabb fává cseperedhet.
Törzséről a külső kéreg évente leválik, ez jellegzetes látvány. Minden eukaliptusz fajnak két különböző levele van. A fiatalok kerekdedek, hamvas kék színűek, szárölelők. Az idősebbek már elvesztik hamvasságukat, megnyúlnak. Keskenyek, kékeszöld színűek, rövid levélnyelűek lesznek, hosszuk elérheti a 30 centimétert is. Több, mint nyolcszáz faját és változatát tartják nyilván.
a fiatal levelek
Európában a Földközi tenger vidékén mocsarak lecsapolására telepítették először, valamikor a XVI. században. Nagy a vízigénye és a párologtató képessége, ezért tudták erre a célra használni. Később inkább dísznövényként lett kedvelt. Hazánkban mediterrán típusú növényként télen világos, fagymentes helyen kell teleltetni. Nyáron kedveli a tűző napot, a meleget. Válasszuk az alacsonyabbra növő fajtáit, különben gyorsan kinőhetik a házunkat…
Ausztrál őshazájában a bennszülöttek szomjúságuk csillapítására nagy nedvességtartalmú gyökereit rágták, leveleiből pedig a lázcsillapító teát készítették. Európában ’ausztrál lázfa’ néven lett ismert. Valóban, az 1860-as években leveleit és illóolaját a mediterrán vidékeken rendszeresen alkalmazták lázas betegségek gyógyítására. Emellett az orvosi műszerek fertőtlenítésére is használták illóolaját.
Levele eukaliptolt tartalmaz, mely a kellemes aromát, illatot adja, és baktérium, valamint vírusölő hatású. Légúti megbetegedések, torokgyulladás, köhögés, bronchitis esetén segíti a gyógyulást. Inhalálással a homlok-, és arcüreg gyulladást is gyógyítja. Baktériumölő hatása miatt külsőleg kisebb sebek fertőtlenítésére is használják, de ezzel vigyázzunk, mert bőrre kerülve előfordulhat, hogy kiütéseket okoz. Mindig kis mennyiségben próbáljuk ki, mielőtt sokat használnánk belőle.
Olajának illatát a svábbogarak, azaz a csótányok nem kedvelik. Ha az illóolajjal rongydarabokat itatunk át, azokkal távol lehet tartani ezeket a hívatlan vendégeket.
