Legendás növények
A nőszirom gyöktörzses évelő növény, szárazabb éghajlaton hagymával telel át. A hengeres szárakon nyíló festői virágokat kardalakú levelek védelmezik. Tudományos nevét az iris-t, a szivárvány istennőjétől kölcsönzte. Az istennő iránti tiszteletből rizómáját csak tiszta, igaz férfiak gyűjthették az ókorban, melynek mindennapi hasznát is vették: kisgyermekek duzzadt fogínyére helyezték, hogy előbb és fájdalommentesen törjön át a fog. Írisz az istenek követeként állandóan úton volt a lent és a fent, az emberi és az isteni világ között. A trójai síkot többször megjárta Homérosz Iliászában, hogy Zeusz akaratát közvetítse. A középkori mitikus gondolkodás a nőiség különböző megnyilvánulása mellé társította az írist. Az őshagyomány szerint az Éden kertben nyíló nőszirom takarta el kíváncsiságában tudásra és szerelemre ébredt Évát, az ezüst- vagy tudásfa árnyékában, miután megízlelte annak gyümölcsét. A női lét kiteljesedését, és mozgósítóját látták bene: a befogadást és elfogadást, a nőben élő ősanyai princípiumot. Ennek jelképeként a középkori „Angyali üdvözlet” festményeken az evangéliumot, a jó hírt hozó Gabriel stilizált liliomot, pontosabb ábrázolásokon íriszt tart kezében. Az írisz, a szivárvány virága, maga a nő-szirom: a nő-i létezés rétegeinek jelképe. A nőszirom szivárvány színét az isteni szeretet erőktől kölcsönzi. Kehely alakú virága a nő attribútuma, a nőé, ki befogadja az Ég üzenetét, ki megteremti itt a szeretet földjét, ezért Szűz Mária szimbóluma is. De mint a szivárvány név viselője, a Krisztus által újra megerősített szövetségre is utal Isten és az embervilág között.