legendás növények
A füge (Ficus carica) az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó cserje, kisfa, bár a mediterránumban termetes rokonai találhatóak. A Földközi tenger mellékén honos növény. Ízletes gyümölcséért már az ókorban termesztették. Száraz, fagyvédett, napos fekvésben szépen fejlődik.
A levelek a trigliceridekre gyakorolt hatásuk következtében hatékonyak a cukorbetegség kezelésében.
A fügének, az antik világ nagy jelentőséget tulajdonított.
Egyiptom ősi szent fája a vadfüge F. sycomorus : Hathor a szerelem, a termékenység, az élet és a földi létben belőle törvényszerűen következő pusztulás istennőjének fája.
Ré napisten reggelenként két szikomorfa között kelt, és indította földi útját, hogy fénnyel ragyogja be az embervilág életútját.
A legenda szerint 2500 évvel ezelőtt F. religiosa változata alatt világosodott meg a meditáló Buddha.
Az Újszövetségnek is az az egyik legismertebb és legtalányosabb története, mikor a nagyhét alkalmával, a tanítványaival a Jeruzsálembe igyekvő Krisztus, a város határában megátkozza a terméketlen fügefát, mely gyümölcs híján nem tudja táplálni az éhes Mestert és tanítványait. Vagyis a fa nem ismerte fel az idők sürgető szavát: Most van itt a gyümölcs érésének ideje!
A fügefa igazi férfi szimbólum, ezt nyiltan mutatja termésérése idején…
A levele - mint egy tenyér. Ez a tenyérszerű levél végig kíséri a teljes középkori festészetet amint a Paradicsomból kiűzetett emberpár szemérmét takarja, vagy inkább fogja?
A füge levele fogja, rejti a tudást, amit az embervilág a "bűnbeesésnek" köszönhet és védi-óvja a földi lét termékenyítő erejét, magát a termékenységet.
Miért rejti? Talán mert ez az ami igazán halhatatlan bennünk, ahol nem úgy vagyunk ének, mint mindenmás földi dolgunkban, mert a szerelemben, a szeretet erejével minden hiányunk kiegészül a másik által és feloldódunk a kozmoszban… és halhatatlanok vagyunk
Ezt hivatott óvni a fügefa, hogy ezt az ember csak akkor élje ki és meg, amikor valóban itt az ideje, vagyis társra lelt.
