É v s z a k o k a k e r t b e n
Az elmúlt hét tavaszt idéző napjainak egyikén körülnéztem a kertemben. Nyáron a kert egyik részét kicsit elhanyagoltam, ezért elgazosodott. Kora ősszel végül rendbe tettem a területet, de sajnos a gyomoknak így volt idejük magot hozni. A magvak pedig szépen beértek, földre hullottak és a száraz ősz miatt december elején kibújtak, amikor megjött az eső.
Pedig azok az egyéves, vagyis egy évig élő gyomok (Therophyták-T) magjainak, amiket itt találtam (például a tyúkhúr (Stellaria media) és a közönséges pásztortáska (Capsella bursa-pastoris)), az őszi csapadéknak köszönhetően már szeptember-októberben ki kellett volna csírázniuk. Idén azonban a kevés eső miatt csak később jelent meg a tőlevélrózsájuk, amit most is láthatunk a fotón. Egészen tavaszig megmarad majd ez a méretük, és csak utána fejlődnek tovább. Lesz kapálnivalóm, ahogy az idő engedi…
A gyomok ezen típusára (T1) jellemző, hogy magjai a nyár elejére érnek be, a száraz nyári hónapokat a földben töltik és az őszi csapadéknak köszönhetően folytatják tovább életfolyamataikat. A nyári perje (Poa annua), a piros árvacsalán (Lamiuim purpureum) és a veronika fajok (Veronica sp.) is így élnek a tyúkhúrhoz és a pásztortáskához hasonlóan.
A kertemben a tavaszi bangitának (Viburnum x burkwoodii) szinte az összes levele lehullott az ősszel, a lombhullató növényekével egy időben. Ennek oka is a nagy szárazság volt, mert a kertnek ezt a részét nem nagyon öntöztem. A cserje egyébként télizöld, vagyis lombját csak erős hideg teleken veszíti el. Illatos tavaszi virágainak bimbói viszont már szépen kifejlődtek a hajtások végén. 
Megnéztem a lombbal letakart, hagymásokkal teleültetett erkélyládákat is. A csillagvirág és a nárcisz hajtásai már láthatóak a föld felett, ha felemelem a meleg lombpaplant.
A korallberkenye (Photinia x fraseri) is elkezdett készülődni a tavaszra az enyhe téli napokban, pedig az még messze van. Megnyúltak és élénk pirosak lettek a rügyei.
Szép piros bogyókkal díszlik még most, januárban is a lombhullató törpe japán borbolya (Berberis thunbergii Atropurpurea Nana) és az örökzöld törpe madárbirs (Cotoneaster congestus).
