N ö v é n y b e m u t a t ó
A lilaakác, vagy ahogy Szép Ernő nevezte regényében, a lila ákác - már teljes nyílásában díszlik. Csavarodva kapaszkodó cserje, melyeket ügyes kezű kertészek fácskának is nevelhetnek. A növény, fajtájától függően különböző magasságokba képes feljutni, hogy onnan lógassa le csüngő virágfürtjeit. Ha hagyják, gyakran kapaszkodik fel a mellette álló fákra, így egészen különleges hatásúvá varázsolják a májusi kerteket. Persze, ez az együttműködés inkább a lilaakácnak tesz jót. Virágzási idejét valószínűleg lerövidíti majd a hirtelen jött április végi meleg, de addig is szívjuk be illatát és gyönyörködjünk benne.
A lilaakácok között legismertebb a kékeslila virágú kínai lilaakác (Wisteria sinensis), melynek fajtái kaphatóak leggyakrabban a faiskolákban és ebből ültettünk évtizedekkel ezelőtt a legtöbbet a kertekbe. Hajtásai 8-10 méter magasra is felkapaszkodnak. Virágait lombfakadás előtt hozza, majd utána gyorsan neveli ki leveleit. Fiatal korban töveit védjük a fagytól. Létezik fehér virágú fajtája is.
A japán lilaakác (Wisteria floribunda) fajtáinak virágszíne sokakat meglep. Hogy lehet egy lilaakác rózsaszín, fehér, liláspiros, vagy éppen sokféle árnyalatúan kék, ha egyszer lila a neve? Pedig lehet… A japán lilaakác kicsit később kezd virágozni, mint kínai társa, és fürtjein a kicsi virágok nyílása az alaptól indulva a csúcs felé követi egymást. Ez a fajta kicsit alacsonyabb marad, csak 6-8 méterre kúszik.
Végül említsük meg az alig illatos amerikai lilaakácot (Wisteria frutescens), ami nálunk nagyon ritka. Kicsi, csak 10-15 centiméter hosszú, liláspiros virágokat hoz. Talán ezért nem terjedt el.
Védett, napos helyre telepítsük a lilaakácok töveiket, tápdús talajba. Ha fácskát szeretnénk nevelni belőlük, válasszunk ki egy erős hajtást, azt az általunk kiválasztott magasságban, a többit pedig tőből vágjuk vissza. A megmaradó hajtást, amiből a fa törzse lesz, karózzuk ki. A kifejlődő oldalágakat se hagyjuk kúszni, rendszeresen nyírjuk vissza azokat is tetszés szerinti hosszra. Így idővel a képen látható széles lombú, földig hajló ágú „kis fát” alakíthatunk ki belőle.
Aki nem akar fácskát nevelni a lilaakácból, az se felejtkezzen el a metszéséről. A nyár elejétől kell visszavágni a hajtásokat, hogy minél több, virágzatot hozó rövidhajtás fejlődhessen ki.
