Megérkezett az ősz esővel, széllel, hűvös nappalokkal és éjszakákkal. A kertek színe pillanatok alatt megváltozik majd, meghatározóak lesznek a barna árnyalatai, a földszínek, és lassan eljön az ideje annak, hogy felkészüljünk a télre. Ezzel együtt, bármilyen furcsa is, már jövő tavaszra gondolhatunk azon növények gondozásával kapcsolatban, melyeket a tél nedvessége megviselhet.
Ezek között a növények között vannak olyan évelők is, melyeknek a gyökere érzékeny a talaj téli nedvességtartalmára. Így, ha most ősszel ültetnénk át őket tőosztással, kisebb az esély arra, hogy megmaradnak. Jobb várni tavaszig és akkor elültetni ezeket a növényeket. Így gyorsabb lesz a gyökerek eredése, a melegedő talajban a gyorsan felszáradó tavaszi csapadék pedig nem károsítja őket. Mivel a gyökereik érzékenyek, jó vízelvezetésű talajba kerüljenek a szétszedett tövek. A kötött talajban rövid életűek lehetnek.
bugás lángvirág (Phlox paniculata)
Egyebek között a bugás lángvirág (Phlox paniculata), a csillagőszirózsa (Aster amellus), a díszcsorba (Liatris), mely a felső képen látható, a fáklyaliliom (Kniphofia), a lizinka (Lysimachia), a macskamenta (Nepeta), a méhbalzsam (Monarda), a négyszögletes ligetszépe (Oenothera tetragona), a poloskavész (Cimicifuga) tartozik a tavaszi telepítésű évelők közé.
fáklyaliliom (Kniphofia)
A nyár végén és a szeptember-októberben virágzó évelőket, valamint a díszfüveket se bolygassuk meg az ősszel, csak tavasszal szedjük szét őket.
