Szüleim kertje a kaposvári Művésztelep lábánál az elmúlt harminc évben sok változást megélt, de talán az idei tavaszváró ruhája a legszebb. Pár napja virágba borult a gyep. A lassan zöldellő gyepben az ibolyák mellett nagy telepet alkotva előbújt a kankalin. Az eredeti egy-két tő több éve, a nőnapi köszöntések után, a cserépben már kókadozva került kiültetésre a gyepszegélyre. Varázslatos látvány a sárga virágmező.
Az aprócska termetű lágyszárú növények majd mindenhol otthonosak a Földön, az északi félgömb mérsékelt éghajlatú részeitől kezdve, le egészen Etiópiáig, de Új-Guinea trópusain és Dél-Amerika mezőségein is előfordulnak.
Nálunk a kertben az őshonos szártalan kankalin (Primula vulgaris) csalogatja a tavaszt. A tölcsér alakúak virágok, a hosszúkás levelek között ülnek. Egy-egy növényke félgömb alakú párnát alkot. Ha hagyjuk, hogy a gyepben tért foglaljon, akkor az első fűnyírással várjuk meg a levelek száradását. Ha kevésbé festői, rendezettebb körülmények közé szeretnénk ültetni, akkor kiváló sziklakerti növény, de tavaszi virágágyások szegélyezésére is alkalmas.
A húsvét váró időszak virágára, mint a mennyek kapuját nyitó kulcsokra tekintettek a régiségben.Ezért Szent Péterhez kötötték, de ily módon Máriát is jelképezi aki fia által megnyitotta az embervilágnak a mennyek kapuját. Egyes tájegységeken Szentgyörgy virágnak is hívják, mivel a szent névünnepre borul virágba.
Nem csak szép, de gyógyít is. Napi egy-két csésze kankalintea vértisztító hatása révén kiválaszt minden olyan mérgező anyagot, amely ízületi bajokat, köszvényt és reumatikus megbetegedést okozhat. A kankalintea ideg- és szíverősítő, csillapítja a migrént.