Talán csak pár hét és belépnek életünkbe a tavasz illatai és színei. Köztük ez a virágszőnyeg is életre kel, mely az árnyékos kertrészek rövid életű tavaszhírnöke. A sárga virágú salátaboglárka (Ficaria verna) és a kék fürtös gyöngyike (Muscari racemosum) virágszőnyegébe mélyzöld leveleivel bekúszott a borostyán (Hedera helix).
Érdekes növényegyüttes így a három növény. A salátaboglárka szinte észrevétlenül jelenik meg, majd ugyanilyen gyorsan vissza is húzódik földalatti gumójába a következő tavaszig. Eurázsiában, Észak-Afrikában honos, de szinte egész Európában megtaláljuk, mert gyorsan terjed, ha kedvére való helyet talál magának. Árnyékos, félárnyékos helyek növénye, kedveli a nyirkos tavaszt, és az olyan talajt, ahol nem áll meg a víz. A virágzás előtt gyűjtött leveleinek magas a C vitamintartalma, ezért régen skorbut ellen fogyasztották.
Két-három centiméteres fénylő aranysárga virágait szépen egészíti ki a fürtös gyöngyike kékje. A gyöngyike terjedő képességében nagyon hasonlít sárgavirágú társára. Elszórja a magját, neveli fiókhagymáit. Pár éven belül egészen nagy területet képes befedni. Laza talaj kedvel ő is, és a félárnyék mellett napra is kerülhet.
A harmadik növényünk itt a borostyán. Vigyázzunk vele, mert nagyon agresszíven terjed. Ahol nincs méltó ellenfele, ott átveszi az uralmat és elnyomja a társait. Kapaszkodó gyökereivel falakat, kerítéseket, fatörzseket fut be. Ha ezek a gyökerek a talajjal érintkeznek, rendes gyökerekké alakulnak és a borostyán talajtakaró növényként viselkedik. Ritkítsuk, rendszeresen.
