A kertekben lassan már elnyílnak a kökörcsinek különleges hangulatú virágai. Ha napsütésben rápillantunk kicsinyke bokraikra, egyszerűen nem tudunk tovább menni: megakad a szemünk a molyhos bimbókon, a lilás árnyalatú szirmokon és a világító aranysárga porzókon. Én minden tavasszal így járok, újra és újra le kell hajolnom és megsimogatnom virágait.
A kökörcsin névben a kék színt jelentő török ’kök’ szó rejtőzik. Ahogy dr Csapody István írja, „népünk tehát ennek az Eurázsia belsejében élő és elterjedt fajnak ismeretét a török népekkel való első találkozás idejéből hozta magával”. Az 1500-as években kökörcz, kökerczin, kökörchin néven volt ismert.
A fotókon egyik fajtáját, a nyugati-, vagy európai kökörcsint (Pulsatilla vulgaris subsp. vulgaris) látjuk. Napos fekvésben, jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajban érzi jól magát. Európában őshonos, köves lejtők, meszes, száraz gyepek növénye. A porzók élénk színe a beporzást végző rovaroknak szól, akiket még a virágok illata is csábít.
Társíthatjuk más évelőkkel is, de arra vigyázzunk, hogy erőteljesen terjedő tövű szomszédok mellé ne telepítsük, mert elnyomhatják.
Sokszor már március végén megjelennek első virágai, de fő nyílási időszaka az április. 15-30 centiméteres bokorrá fejlődik. Betegsége még nem ismert. Finoman szeldelt levelei enyhe teleken zölden telelnek át, ahogy idén is. Ilyenkor elég, ha tél végén vágjuk vissza őket, hogy helyet adjunk az újak fejlődéséhez.
A kökörcsin minden része mérgező, ezért legyünk óvatosak.
Egyik változata, a leánykökörcsin (Pulsatilla vulgaris subsp. grandis) védett növény hazánkban, eszmei értéke 10.000 forint.
