Épületfalak, pergolák, kerítések szép takaró-, és dísznövényei a kapaszkodó cserjék. Csúcshajtásaik fejlődnek legerőteljesebben, így tudnak egyre magasabbra törni, rácsokat, oszlopokat befutni. Oldalhajtásaikat, alsó rügyeiket csak másodlagosan fejlesztik ki. Ezeket a cserjéket tehát csak akkor engedjük felfelé növekedni, ha már legalább 5-6 egészséges, erős hajtásuk van. A hosszú hajtások intenzív fejlődése csak ezután legyen fontos.
A trombitafolyondár egyéves vesszőit tavasszal metsszük vissza.
Hogy alakítsuk ki a növényeket? A fiatal példányokat tavasszal 2-3 rügyre vágjuk vissza, majd az év folyamán igazítsuk a hajtásaikat és segítsük, hogy a befuttatandó felülethez jussanak. A fenntartó metszés szerepe e növényeknél a túlzott növekedés visszafogása, a beteg részek eltávolítása, ritkítása tavasszal, és ha szükséges nyár elején is. A fajok nagy része erős növekedésű. Ereszek, tetőcserepek alá befutva károkat okozhatnak, ezért időben ritkítsuk a zöldtömegüket.
A lilaakác agresszív növekedésre képes, ritkítsuk erősen.
A kapaszkodó cserjék között vannak olyan fajok és fajták, például a lilaakác (Wisteria) és a trombitafolyondár (Campsis), melyek alkalmasak törzses fácska nevelésére. A nevelés kezdetén válasszunk ki egy erős, egészséges hajtást és azt neveljünk fel egy karó mellett. Majd az általunk kiválasztott magasságban vágjuk vissza, és innen indítsuk a koronát. Munkánk eredménye egy szabálytalan alakú, virágban dús korona lesz, amit a fenntartó metszésekkel tetszőlegesen alakíthatunk, formázhatunk. Ezeket a növényeket kiszáradt fák törzsére is futtathatjuk.
A japánloncot (Lonicera japonica 'Halliana') kerítésre is futtathatjuk, finom illatú virágaiban sok örömünk lesz.
