Szűz Mária születésnapja, régi népszokás szerint az ősz beköszöntésének ünnepe, a hagyományos magyar ünnepkör három nappal később 11-én ünnepelte Kisboldogasszonyt. A legendák szerint Anna kedden hajnalban hozta világra leányát és népünk úgy tudja Mária születésénél Gábriel arkangyal is megjelent. Ezért a nap vigiliáját különös figyelemmel ünnepelték.
Az asszonyok a hajnalt a templom melletti magaslaton imádkozva töltötték és bűneik megvallását a hajnali tiszta fénynél a Napnak tették, közvetítő bevonása nélkül. Úgy tartották és várták, hogy aki a fényben megtisztult és érdeme van rá az megláthatja Máriát, „a hajnali szép csillagot” a felkelő Napban.
A nap fecskehajtó elnevezése jelzi, jönnek a hűvös napok, ezért ezen a napon kezdenek készülődni, csapatokba gyűlni a költöző madarak is, hogy megkezdjék ősz vándorlásukat. a hagyomány szerint azonban oly nagy ünnep ez a nap, hogy el nem indulnak, a madarak az emberekkel együtt ünnepelnek.
Kisasszony napja nőknek dologtiltó volt, elsősorban a fonásra, ezért a nők összegyűltek, együtt töltötték az időt, közben diós süteményeket csemegéztek. A dió, mint a szüzességet, a tisztaságot megjelenítő növény az ünnepnap állandó kísérője. A férfiak ez napon kezdték verni a fáról a diótermést. Vetőnapnak tartották ősziekre, a férfiak hát a határt járták a gabona magvakat vetve.
A reggeli misén fűzfát, szénát szenteltettek a jószágnak orvosságul a téli bajok ellen.
