Eddig észre sem vettük őket. Elmentünk mellettük, alattuk. Féltve figyeltük őket, amikor tavasszal az apró rügyekből cseperedtek. Örültünk, amikor a nyári forróságban árnyékot adtak. Hogy milyen a formájuk, nem is volt fontos…
Egészen addig, amíg az egyre hűvösödő őszi estéket követően meg nem változott a színük. Voltak, amik szinte lángolni kezdtek, mások egyszerűen aranysárgába öltöztek. Hát ilyenek ezek a falevelek…
>Őszi színben látjuk itt a japánjuhar (Acer palmatum) leveleit. Japánból és Koreából indult világhódító útjára a faj, melyet hazánkban is sokfelé ültetnek már. Érdekes, finom levelei, különleges faformája sokakat rabul ejt. Oltott, törzsre nevelt változataival is találkozhatunk a kertekben. Az alapfaj 3-4 méter magasra nő, tápdús, kissé savanyú kémhatású talajt kedvel. Tűző napra ne ültessük.
A tulipánfa (Liriodendron tulipifera) levelei ősszel aranysárgára színeződnek, majd megbarnulnak. A 30-40 méteres, terebélyes fa nevét leveleinek tulipán-rajzolatáról és virágainak tulipánra emlékeztető formájáról kapta. Hazája Észak-Amerika. Szabadon ültetve lesz igazán szép a formája. Meleg, pára és fénykedvelő. 15 éves kora után hozza első virágait.
Egy amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua) törzsén láttam meg ezt az árválkodó csodapiros kis levelet. A fa koronája természetesen sok hasonlóval büszkélkedett, de nekem ő tetszett meg, azért is örökítettem meg néhány éve. A fa levelei illatosak, ha megdörzsöljük őket, innen kapta nevét.
Hazája Észak-Amerika. Nálunk kevés helyen találkozunk vele, mert a meszes talajban nem fejlődik jól, hazánkban pedig inkább ez a jellemzőbb. Tápdús, mélyrétegű, savanyú talajt kíván. Ősszel varázsütésre lesznek levelei kárminpirosak, vagy éppen lilásvörösek. Élmény ezt látni.
