kertet tervezünk
Szoliter fa a kertben
Magányos világfánk kertünkben középpontot teremt. Helyének kijelölésekor több szempontot is figyelembe kell vennünk: ökológiai adottságok, méretbeli lehetőségek., de a legfontosabb az árnyékvetés megtervezése. A vetett árnyék helye, mérete, a fa koronájának méretétől és alakjától függ. Az épület közelébe ültetett fa illeszkedjék az építészeti környezet hangulatához. Könnyed architektúrájú épület mellé laza ágrendszerű, derűs lombozatú fát válasszunk, kerüljük a tömör, komor és hatalmas lombtömeget. Szabályos koronát nevelő fákat, szigorú formai megoldásokat alkalmazó épületek közelébe ültethetünk, úgy, hogy a fa törzse lehetőleg két ablak között és ne az ablak előtt legyen. Magányos – szoliter – fa középponti helyét a megfelelően kialakított háttérültetéssel hangsúlyozhatjuk. Összefüggő felületű, egyszerű és nyugodt vonalvezetésű háttér facsoport kiemeli az eltérő karakterű „égig érő fát”. A kifejlett fa magassága meghatározza a környező szabadtér nagyságát. A fák térigénye a lombozatuk átmérőjének legalább kétszerese.
Háttérnövények
A fák koronaátmérője és magassága meghatározza a háttérnövények telepítési helyét és formáját. Az egyenes, sorszerű facsoport ültetés lendületes mozgásképzetet ébreszt, ezért szoliter növényünk súlyponti helyzetét bizonytalanná teszi. Kedvezőbb a félköríves facsoport létesítése, mely hangsúlyt ad a középpontnak. A csoportot lehetőleg egy-két fajta honos növényből válasszuk. Szoliter fánk azonban nem csupán az ökológiai adottságokhoz igazodó, magas díszértéket adó lombtömeg. A fa, több ezer éves írott források és tárgyi emlékek tanúsága szerint az őskori népek isteneinek lakhelye volt.
Égig érő fáink
„A bükk erdője templom”, írja Herman Ottó. Valóban, ha a gótikus oszlopokat idéző, szálegyenes, szürke fatörzsek között, a lombozaton csak itt-ott áttörő fényben állunk, mintha hallanánk az angyalok kórusát. Bordó, levelű, csüngő ágú változata a vérbükk (Fagus silvatica ’Purpurea Pendula’),melankolikus hangulatú búvóhelyet rejt ágai között.
A juhar az északi népek mítoszainak szereplője. A kincset rejtő jávorfa sok-sok mesének fontos szereplője. A juharfélék alakgazdag nemzetség. Jól gondoljuk meg melyiket ültetjük kertünkbe. A mezei juhar (Acer campestre) kisebb termetű fa, szabályos növekedésű fajtája a gömbjuhar (A. c. ’Globosa’), melyet mindig építmény közelébe ültessünk. Festői, kusza ágrendszere van a hatalmasra növő ezüstjuharnak (A.saccharinum), belőle készítették a cukrot az indiánok. A nagy testű platán levelű juhar (A. platanoides) helyigényes növény, sötét lombú változata (A. p. ’Crimson King’), komor hangulatot áraszt.
A tölgy az indoeurópai népek leginkább tisztelt fája. A görögök Zeusz és Héra szent fájaként említik. Dodonában lombja susogásából jósolták meg jövendőt. A római Jupiter szobrok tölgykoszorút viselnek és a polgárok a vatikáni szent tölgyhöz intézték kérő imáikat. A germán Donar szent fája ugyancsak ez volt, és a kelta druidák tölgyfapapok voltak. A tölgy az erő és a hűség jelképe. Hatalmas méretei miatt csak egyfajtáját, a piramis tölgyet (Quercus robur ’Fastigiata’) ültethetjük kertünkbe. Ez az egyik legszebb oszlopos növény, lombja áttelel. A libanoni tölgy (Q. libani) kisebb termetű, de hazánkban csak gyűjteményes kertekben található meg.
Az égig érő fák népmeséink esemény színterei. Az alvilágot az éggel összekötő fa ágait megmászva a hős egyre feljebb jut. A legkisebb királyfi a hit és a remény próbaútján megismeri a növények és az állatok nyelvét, szenvedéseikben segíti őket, majd viszonzásra talál náluk. A teremtett világ e szeretetegysége a paradicsomi állapot emléke. Krisztus születését követő harmadik évezred küszöbén feladatunk nem kisebb, mint hogy megmásszuk újra az égig érő fát, hogy újra összeforrhassunk a világgal,a fákkal, virágokkal, az állatokkal. A különböző történeti civilizációk papjai és papnői, szent emberei égig érő, szent fáinak életerejéből következtettek népük sorsfordulóira.
