A Nagybanit elhagyva, a Budapest táblánál a főváros Gyállal találkozik. Az Árpád-kori település szőlőligeteiről volt híres. A Károlyiak birtoka volt az utolsó állomás az Alföldről a fővárosba tartó marhahajtó úton. A település Pest közelségének köszönhetően gyorsan gyarapszik, sokan cserélik a pesti lakást gyáli házra.
A meglévő kert területe 2 éve a duplájára nőtt a szomszédos telek megvásárlásával. Ekkor kerestek meg a tulajdonosok, hogy a két kertterület között a meglévő szintkülönbség ellenére hozzak létre szerves kapcsolatot, a két fél telek legyen egységes.
A két telekrész között 50-70 cm körüli szintkülönbséget nem akartuk megszüntetni. a térérzetet növelik a támfalak rézsűk, a továbbra is hosszúkás telek szélesebbnek látszik a valóságos méreteinél.
A gyerekek felnőttek, nincs már szükség labda– és játszótérre a kertben. A kert legyen a lelki-szellemi felüdülés helye, a növények és tündérek otthona. Az nappali közelében tó épült napozó és pihenőterasszal.
A tóban pezseg az élet, a vízinövények között az aranyhalak szépen szaporodnak. a barátok kertjében kiszáradt tündérrózsa is életre kelt beültetés után.
A tó nem csak a tulajdonosok rekreációját szolgálja. A vízfelület a száraz homokon páradús légkört teremt, hol a növények jobban érzik magukat, kiegyensúlyozottabban fejlődnek.
A hosszú telket növényágyások tagolják. A hatalmas növényfelületek fenntartását a mulcs alá terített geotextília segíti. a geotextílián nagy lyukakat vágtak a növények telepítésekor, hogy az évelő tövek szabadon „bokrosodhassanak”.
A telekhátsó részébe került a gyümölcsös. A két telekrészt növényágyás választja ketté, nem csak funkcionálisan, de fenntartási szempontból is. Itt van az öntözőrendszer és az angol pázsit határa. A gyümölcsösben a fák „parasztgyepben” növekednek, hol a százszorszép is felüti fejét.
