„A bükk erdeje templom”, gótikus oszlopokat idéző, melankolikus hangulatú búvóhelyet rejt ágai között. A bükkösök valóban égigérő erdők, a fák magassága 25-35 m, a lombkoron szorosan záródik, csak itt-ott engedi be a fényt, a felső lombkora alatt alacsonyabb fák és aljnövényzet nem üti fel a fejét. A gyepszint a lombfakadás előtt, tavasz elején él, korán kihajtó hagymás és gumós növények bontanak virágokat, termést érlelnek, majd mire felettük a fák lombot fakasztanak a kis növények a talajba visszahúzódnak. A bükk alatt megmutatkozó kora tavaszi hagymások a medvehagyma, a csillagvirág, a hóvirág, a keltike. A bükkösökben mint a koronában, úgy az aljnövényzetben is egy-egy növényfaj lesz uralkodó és ez alapján kapták tudományos nevüket a különböző bükkerdőtípusok: gyöngyperjés-bükkös, mügés-bükkös, szélfüves-bükkös, bükksásos-bükkös, medvehagymás-bükkös, magaskórós-bükkös, páfrányos-bükkös.
A bükk-templomok a Kárpátok által körülzárt medencében egyre kisebb területet foglalnak el, de a 600 m-nél magasabb vonulatokon otthon vannak, és a Bükk hegységben is, és bükkfák borulnak a Pilis legmagasabb pontjára Dobogókőre, hol a Föld szíve dobog.
Nem véletlen hát, hogy a szívből jövő, szeretetből fakadó toleranciát, az „elfogadom”, az „engedek” állapotot köti a bükkhöz a virágterápia. Az értetlenségből fakadó kritizálás (körömrágás), a szűklátókörű pedantéria, a kirekesztő gondolkodás és viselkedés lélekterápiájához a bükk magas rezgésű energiájából fakadó intuitív üzenete a szer-etet. A szeretet kapcsolat helyreállítása énünkkel és környezetünkkel. A bükk hatására lazul a gondolati szigor, visszahozza a humorérzéket, emberségünk magasabb szinten élhető meg. Jó ítélőképességűvé és éles látóvá válhatunk, olyanná akiről Saint Exupery beszél: „ jól csak a szívével lát az ember”.
A bükkfa termése ehető, íze, mint a mogyoróé, a II. világháború alatt katonáinkat az éhhaláltól mentette meg nyersen fogyasztott makkja. Az inségeledelből Gyergyóban tésztát is készíttettek a hét-szűkesztendőben.
A bükkfába nem üt a mennykő, ezért ágait a parasztok a kémény mellé tűzték villámhárítónak. A Sváb-hegy százados viharfája is bükkfa volt, mely később a Normafa nevet kapta. A név eredtéről olvashatunk ezt is azt is, ki hogy emlékszik. Van, ki úgy tudja nevét arról kapta, hogy a Nemzeti Színház műsorszünet napján (norma napon) a kirándulóhely látogatottsága lényegesen magasabb volt, mint a színházi napokon. Van aki arra emlékszik, hogy 1840-ben a Nemzeti Színház ifjú csalogánya Schodelné Klein Rozália nem csak a színpadon, de egy kirándulás alkalmával itt a viharfa alatt is elénekelte az akkor népszerű Bellini opera, a Norma nagyáriáját.
