É v s z a k o k a k e r t b e n
Hideg van, különösen éjszaka. Ropog a fehér hó a talpunk alatt, amit én a hideg ellenére azért nagyon szeretek hallgatni. Fázunk is a szabadban, ha nem öltözünk melegen. De vajon hogy érzik magukat növényeink? Mi történik bennük a fagyos, zúzmarás napokban, és hogy viselik majd később az egyre melegedő tavaszi időjárást?
A növények szöveteiben is megfagy a víz, nemcsak a tócsákban. A sejtekben a kialakuló jégkristályok miatti vízmozgás sajnos sérülést okozhat, aminek következményét tavasszal vesszük csak észre.
Akkor indul el ez a folyamat, amikor a levegő hőmérséklete már elérte a fagypontot, és a levelek hőmérséklete a hőkisugárzás miatt ez alá süllyed. Ha az ég felhős, akkor a növények leveleinek hőmérséklete nagyjából azonos a levegőével, máskor viszont 4 C fok is lehet a különbség.
A gyors fagyás és a gyors olvadás a veszélyes, mert a keletkező jégkristályok hirtelen vizet vonnak el a sejtplazmából, majd olvadáskor ez a víz rövid idő alatt szabadul fel. A víz mozgása okozza a mechanikai roncsolódást a sejt szerkezetében.
Ha a levegő lassan hűl le fagypont alá, a jégkristályok a sejtek közötti járatokban jönnek létre, hirtelen hőmérséklet csökkenéskor azonban már a sejteken belül is kialakulnak. A növények természetes védekezőképessége, hogy lassú lehűléskor olyan anyagok termelődnek bennük, amik növelik a sejtek vízmegkötő képességét, ezért fokozódik ellenálló képességük.
A fagyást követő felmelegedés is akkor kedvező, ha lassú folyamat. Ilyenkor a sejtplazma fel tudja venni, meg tudja kötni a fokozatosan kiolvadó vizet.
Az is nagy talány, hogy mi játszódik le a nem fagyérzékeny növények szöveteiben, sejtjeiben akkor, amikor a hőmérséklet fagypont alá süllyed. Következő írásomban ezt szeretném bemutatni.
