K a l a n d o z ó
A prágai Várhegyről mindig szerettem gyalog lemenni, hogy láthassam a várfal alatti épületek korábban romos, ma már felújított tetőit. A nyolcvanas években a tetőkön és a kilátáson kívül semmi más nem vonta magára a figyelmemet, hisz a várfal meredek lejtője cserjékkel, magonc fákkal benőtt gyomos terület volt. Senkit nem érdekelt ez a rész, bár azt azért lehetett sejteni, hogy itt valaha igazi kertek és igazi paloták lehettek, igazi emberekkel.
Az ezredforduló aztán változást hozott. A reneszánsz, gótikus és barokk stíluselemeket is egyesítő Prágai Vár palotáinak és templomainak élménye után ma már a vároldalban teraszos kialakítású, felújított barokk kerteket láthat az arrajáró. A 25-40 méteres szintkülönbségű lejtőn a középkorban még szőlőtermő terület volt, amiből a XVI. század második felében itáliai mesterek reneszánsz teraszos kerteket varázsoltak. Később, az 1700-as évek közepén a kerteket átépítették, és most ezek a huszadik században szinte eltemetett barokk pihenő kertek váltak újra láthatóvá. Természetesen a hozzájuk tartozó barokk paloták is megszépültek.
A felújítási munkákat az 1980-as években kezdték meg, aminek köszönhetően egyre több kis teraszra léphettek be a látogatók. A barokk kertek eredeti szerkezetét állították vissza, lehetőség szerint eredeti anyagokat használtak fel, mind a burkolatoknál, mind a növényfajtáknál. A terület déli fekvése miatt különleges klímájú, ezért itt olyan növények is megélnek és hoznak termést, melyek Prága más területein nem.
A vároldal külön érdekessége, hogy az egyes kertek között átjárási lehetőség van, így az egyik kert teraszlépcsőin le, a szomszédos kert teraszain pedig újra felfelé sétálhatunk.
Sétánk során most a várhoz legközelebbi kertbe, az 1800 négyzetméteres barokk Ledebur kertbe lépünk be. Palotája előtt gyepes parterre terül el alul egy Herkules falikút társaságában. Az antik mitológiai jeleneteket ábrázoló freskókkal díszített Salla terrena épületének bejárata a fotón jobb oldalon látható. A teraszkert egyes szintjein más-más növények élnek.
Utunk során a 700 négyzetméteres Kis Pálffy kert következik. A harminc méteres szintkülönbséget itt hét keskeny déli terasz kialakításával tették használhatóvá. A kert haszonkert volt korábban, ezért teraszain gyümölcsfák, szőlő és füge terem most is. Mellette a Pálffy család másik kertje nyolcszintes, 2000 négyzetméteres. Egy alagútszerű lépcsőfeljárón keresztül sétálhatunk a felső teraszra, ahol a növények között piros levelű rózsát, seprű zanótot, festő rekettyét, rózsamandulát is láthatunk.
Ugyancsak 700 négyzetméteres és hét teraszos a keskeny Kolovrát kert. Felső teraszaira az évszázadokkal korábbiaknak megfelelően itt is gyümölcsfákat, köztük naspolyát, kajszit, kínai körtét és díszcserjéket telepítettek, támfalait vadszőlővel futtatták be, ahogy látható. A másik fotó már a Kis Fürstenber kert szép rózsalugasát mutatja. Alatta fut az a központi lépcsősor, amelyik összeköti az alsó gloriettát a felső loggiával.
Végül a vároldal legnagyobb, 15 000 négyzetméter területű kertjében a régmúlt idők szőlőtermesztési hagyományait felidézve cseh szőlőfajták növekednek és hoznak néhány év múlva termést is. A negyven méteres szintkülönbségű hegyoldalt tíz terasz töri meg, tetején egy kétszintes barokk pavilonnal, ahova egy finom ételért és italért mindig betérhetünk.
