legendás növények
A szilfa (Ulmus) a rózsavirágúak (Rosales) rendjében a szilfafélék (Ulmaceae) családjába tartozik A család legészakabbra húzódó nemzettsége. A szilfa az északi félteke mérsékelt égövében honos, egyes fajai más-más élettérhez alkalmazkodtak: a vénic és a mezei szil az alföldi területek lazán záródó ligeterdőiben él, a hegyi szil a hűvösebb hegyvidékeket kedveli.
Szilfa és szilaj szavunk ugyanahhoz a szóbokorhoz tartozik és ez nem véletlen, a szil a vad vidékek „szilaj” fája
A szilfa levelének 12 oldalere évezredek távlatában a Nap kozmikus és mitikus útját nyitotta meg magyar táltosoknak, kik a fa alatt tartózkodva a lombkoronában játszó szellőből az Ég üzenetét olvasták.
Eötvös Károly ezt írja: „...ezer falu, város, halom, dűlő, határrész viseli nálunk a Szilas és Szilágy nevet. S hol ez a név van: ott magyar lakik, ott magyar telepedett meg ezer év előtt”.
A szilfának az antik világ is nagy jelentőséget tulajdonított: a görögök az isteni követnek Hermésznek szentelték.
Szárnyas sziltermések kisérték a lelkeket Hermész vezetésével a világ ítélő bírája elé és az elhunyt hősök emlékére a nimfák szilfákat ültettek. A szelek istenének Ioláosznak templomkertjébe is szilfákat telepítettek a görögök.
A rómaiak a szőlőt szilfára futtatták, vagyis szőlőtámasztékként használták így a Dionüszosz kultusz szereplője lett. ami az élet teremtésének misztériuma is volt.
A dél-francia területeken árnyékában ítélkeztek és hirdették isten igéjét a druidák.
A Bach virágterápia a „Felelősség virága”-ként szólítja meg, azoknak nyújt segítséget akik „az önértékelési válságtól… a magunkba vetetett bizalomig” szeretnének eljutni. Azoknak, akik jól végzik munkájukat, követik életcéljukat, akik szeretnének az emberiség számára fontos dolgokat véghezvinni, de néha erőt vesz rajtuk a levertség, és úgy érzik, hogy vállalt feladatuk annyira nehéz, hogy emberi erővel képtelenség azt véghezvinni. A szilfa elsősegélyszer olyan esetekre, amikor pszichés összeroppanás fenyeget. Csökkenti a lelki stresszt, felszabadítja a blokkolt erőket, ezzel képessé teszi az embert a további küzdelemre, felszabadítja az emberben lévő tartalék energiákat.
