kertet tervezünk
Húsz éve, 1991-ben a megújulni készülő ország közvéleményét a Sevillai Világkiállítás foglakoztatta. Makovecz Imre héttornya igencsak megosztotta a kedélyeket. A kupola alatti csarnokba a Mester üvegpadlóba fogott tölgyfát képzelt, melynek nem csak koronája, de gyökérzete is látszik.
A fa, itt egy nép, a magyarság jelképe. A fa – maga a lent és a fent világa - a térben lebegjen, mint kezdő pont, honnan sokfelé indulhatunk.
A fa kiemelésére, Sevillában történő felállítására és a pavilon körüli kicsiny kert megtervezésére és megépítésére Páldy Eszterrel együtt kaptuk a megbízást.
Fát gyökerével együtt felemelni, majd több mint ezer kilométert utaztatni nem szokványos kertészeti feladat.
Több heti töprengés és erdészetetekkel folytatott egyeztetés után a Gemenci Erdészet ajánlotta fel a hazánkat jelképező tölgyfát, melynek kiemelése eredményesnek ígérkezett a Duna menti homokos laza erdőszegélyen.
Így Mihály nap környékére tűztük ki az időpontot a fa kiemelésére. Eszter kisebb ünnepségre hívta a gemenci erdőbe Makovecz Imrét és tanítványait (a fényképen a tölgyfa alatt Heil Tibor, azóta elhunyt fiatal építész látható), és a Sevilla Project vezetőjét, Éliás Ádámot. Borongós, esős időben álltuk körül a fát és tartottuk meg a felajánló szertartást.
Utána a gemenci tűzoltóság egy napig tartó munkával, nagynyomású vízsugárral mosta ki a laza talajból gyökereivel együtt a fát és tette kamionra, hogy útjára indulhasson.
Novemberben a tölgyfa már a pavilon kupolája alatt lebeget az üvegpadlóban.
Azóta eltelt pár évtized, egy új generáció születet, a gyerekeink.A kérdés szülőként az utóbbi években állandóan foglalkoztat: Jó úton indultunk…?
utóirat három nappal később:
Isten békéje legyen Vele!
