színek
„A szín érzéki-erkölcsi hatása
zöld
Ha a sárgát és a kéket, melyeket a legelső és legegyszerűbb színeknek tekintünk, nyomban első megjelenésük alkalmával, hatásuk kezdeti fokán vegyítjük, akkor létrejön az a szín, melyet zöldnek nevezünk.
Szemünk valóságos kielégülést talál e színben. Ha mindkét eredeti szín pontos egyensúlyban van a keverékben olyképpen, hogy nem lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól, akkor szemünk és kedélyünk úgy pihen meg e keveréken, mint egy egyszerű színen. Nem kívánunk és nem is tudunk továbbmenni. Emiatt legtöbbnyire zöld színt választanak tapétának olyan szobákhoz, ahol állandóan tartózkodnak.”
Részlet Goethe "Színtan"-ából Hegedűs Miklós fordításában a Genius kiadásában
A zöld szín szimbolikus szerepe évezredek kultúráiban:
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődően termékenység és halhatatlanság kifejezője.
A színskála „közepén” áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Meleg és hideg, égi és földi keveréke egyben.
Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivítás jelképe.
A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
