A Kis-Balaton tündérek lakhelye, tudták ezt a régieg, ezért nem bolygatták évszázadokon keresztül a területet. A Dobogó-domb és Fenékpuszta közötti partvidéken békés halászgató életet éltek a tündérek szomszédságában a vonaldíszes kerámia kultúrateremtő népe, a hunok és a hazatérő magyarok, asszonyaikat a tündérek tanították ég és föld rejtelmeinek ismeretére.
A Kis-Balaton a Balatonhoz délnyugatról kapcsolódó lápvidék, az 1900-as évekig a tó nyúlványa volt, nagy szabad, tiszta vízfelületekkel. A Zala folyó itt ömlik a Balatonba, itt tette le hordalékát a folyó, mielőtt a tóba lépett volna. A Kis-Balaton vízfelülete 100 év alatt jelentősen csökkent. A Balaton déli partján futó vasútvonal építéséhez komoly vízrendezési munkákat végeztek, aminek következtében a tó vízszintje jelentősen csökkent, majd a környék gazdálkodói is művelésre alkalmas területeket igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával, ami tovább csökkentette a vizes élőhelyek arányát és növelte a területen a kémiai és biológiai szennyezést. 50 év leforgása alatt a vízfelület drasztikusan lecsökkent, Kis-Balaton védelmi ökorendszere tönkrement, a terület, mint a Balaton szűrője, elveszett.
.jpg)
A Kis-Balaton megmentésére és életre keltésére már az 1970-es években elkészültek a tervek, de csak 15 évvel később történt meg a Hídvégi tó feltöltése és újabb 20 év múlva a Fenéki tó elárasztása. A Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztásának célja a mocsárvilág rehabilitációja. volt, mely be is következett, A terület védett élőhelye a nagy kócsagnak (Egretta alba). A lápvidéken otthonos a kis kócsag (Egretta garzetta), a vörös gém (Ardea purpurea), a szürke gém (Ardea cinerea), az üstökösgém (Ardeola ralloides) és a népnyelven vakvarjúként ismert bakcsó (Nycticorax nycticorax) is. A táj jellegzetes halászmadarai a kormoránok vagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) és kis termetű rokona a fokozottan védett kis kárókatona (Phalacrocorax pygmaeus), mely egy időre hazánkból teljesen kihalt, majd a múlt század végén ismét megjelent. A Kis-Balaton lápvidékének lakója a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) és a kis vöcsökkel (Tachybaptus ruficollis) ,a szárcsa (Fulica atra), a vízityúk (Gallinula chloropus). Ragadozó madarak közül a nádasban költő barna rétihéja (Circus aeruginosus) és a hallal táplálkozó réti sas (Haliaeetus albicilla).
Emlősök közül itt él a vidra (Lutra lutra), a hermelin (Mustela erminea), mely faj télen fehér bundába öltözik, csak farka vége fekete. Az erdőkben nyuszt (Martes martes), a nádasokban aranysakál (Canis aureus) vert tanyát.
Itt él az egyik legbecsesebb rovarfajunk a védett lápi szitakötő (Leucorrhinia pectoralis). Vizek védett halfaja a lápi póc (Umbra krameri) és a réti csík (Misgurnus fossilis) tömegesen fordul elő.
A képeket „Jud naplójából” és a Balaton Felvidéki Nemzeti Park honlapjáról kölcsönöztem.
