színek
A sárga szín az emberiség évezredet átívelő kultúrköreiben az örök fénynek, a felségnek és fenségességnek jelképe, az égi hatalom kifejezője, a közvetít emberek és istenek között.
A sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet és bölcsesség színe.
Az aranysárga a hit, a jóság, az intuíció színe.
A zöldesbe hajló árgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosságszíne, ezért a szerzetesek sárgába burkolóznak.
Kínában a Föld, a középpont színe.
Eredetileg a császári színe volt, csak a császári család viselhette, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás, a kirekesztettség színe: Júdás és József köpenye is sárga a középkori festményeken.
„A sárga érzéki-erkölcsi hatása:
Ez a szín áll a legközelebb a fényhez. A fény legenyhébb mérséklésével keletkezik, akár homályos közegek, akár fehér felületekről való gyönge visszaverődés révén. A prizmakísérletek alkalmával viszont szétterjed a világos térben és legszebb tisztaságában ott látható, ahol a két pólus még elválik egymástól, mielőtt a kékkel zölddé vegyülne össze. Hogy a kémiai sárga miképpen bontakozik ki a fehéren és a fehér fölött, azt a megfelelő helyen részletesen kifejtettük.
Legmagasabb fokú tisztaságában mindig magában hordja a világosság természetét és derűs, vidám, enyhén izgató tulajdonsággal bír.
Ezen a fokon kellemes érzést kelt mint környezet, legyen az ruha, függöny vagy tapéta. Az arany, teljesen vegyítetlen állapotában – kiváltképp, ha még csillog is – új és magasrendű fogalmat ad e színről, ahogyan pompás és nemes hatást tesz az erős sárga szín is, ha csillogó selymen, például atlaszon látható.
Így a tapasztalat is azt mutatja, hogy a sárga mindenestől meleg és jóleső benyomást kelt. Ezért a festészetben is a megvilágított és hatásos oldalra kerül.
Ezt a melengető hatást akkor érzékeljük a legélénkebben, ha sárga üvegen át nézünk egy tájat, kivált borús, téli napokon. Szemünk felvidul, szívünk kitárul, kedélyünk felderül, mintha a meleg közvetlen fuvallata csapna meg bennünket.
Ha mármost ez a szín tiszta és világos állapotában kellemes és örömteli, ereje teljében viszont derűs és nemes, akkor másfelől igencsak érzékeny és nagyon kellemetlen hatást tesz, ha beszennyeződik vagy némileg a mínusz oldal felé húzódik. Ezért a kén színében, mely zöldbe hajlik, van valami kellemetlen.
Ilyen kellemetlen hatás jön létre akkor is, ha a sárga szín tisztátalan és nemtelen felületekre kerül, amilyen a közönséges szövet, a nemez és ehhez hasonlók. A tűz és az arany szép benyomása már csekély és észrevétlen elmozdulás révén is átalakul, mintha sarat látnánk, s a méltóság és gyönyör színe a szégyen, az utálat és kedvetlenség színévé alakul át. Ebből eredhet a csődbe jutottak sárga fövege és a sárga gyűrűk a zsidók köpenyén; sőt az úgynevezett „felszarvazott férj”- szín is voltaképpen csak egyfajta piszkos sárga.”
