É v s z a k o k a k e r t b e n
Hóesést ígérnek az előrejelzések, amire érdemes felkészülnünk a kertben is. Különösen a lomblevelű és tűlevelű örökzöldek számára okozhat gondot a nagy hó. A nedves hóréteg rátapad a leveles hajtásokra, a gyenge ágak pedig sokszor a földig hajolnak a nagy súly alatt. Az ágak elveszítik rugalmasságukat, eltörnek, vagy deformálódnak, és a növények később nem tudják eredeti alakjukat, szépségüket visszanyerni.
Sokszor láttunk már tavasszal olyan oszlopos tuját, borókát, aminek egy, vagy több ága kihajlik a növény jellegzetes formájából. Ezt általában a hónyomás okozza. Ha ez megtörténik, tavasszal vágjuk vissza ezeket a megcsúnyult részeket, de ha kell, az egész növényt. Ha a kihajló ágak még könnyen visszaigazíthatóak, kössük őket a növény törzséhez.
Mielőtt leesik a hó, még most is tehetünk néhány dolgot, hogy mindezt megelőzzük.
Az oszlopos termetű örökzöldeket kössük össze az alsó ágaktól kiindulva egészen a csúcsig. Így a hó nem nyomja szét az ágakat.
Ha vége a hóesésnek, és lehetőségünk van rá, a legrövidebb időn belül óvatosan rázzuk le az ágakról a rájuk hullott havat. A kezünkkel, vagy akár egy seprű nyelével is megtehetjük ezt, de vigyázzunk arra, hogy a megdermedt ágak, levelek könnyen pattannak, törnek.
A kerti utak, járdák havát a kertre szoktuk lapátolni. Figyeljünk arra, hogy milyen növények vannak ott, ne okozzunk kárt bennük.
Végül a sózásról. Mivel a sózásra használt só lassan jut el a talaj mélyebb rétegeibe, és ott a gyökérzónába, ezért csak évekkel később jelentkezik a káros élettani hatás: a növények legyengülnek, fogékonyak lesznek a betegségekre. Ha viszont az örökzöld növények leveleire közvetlenül rászórják a sót, sárguló, rozsdásodó égési foltok jelennek meg, melyek már tavasszal láthatóak lesznek. Ezek a sérülések rontják a levelek élettevékenységét, és később le is hullanak.
Rendelet tiltja, hogy a járdák csúszásmentesítésére sót használjunk, ezt ne felejtsük.
