N ö v é n y b e m u t a t ó
A tavasz kezdetén nyitják vidám szirmaikat a sáfrányok. A keskeny fehér-zöld csíkos levelek még szinte ki sem fejlődnek, már virítanak köztük a nagy, tölcsér alakú virágok. Napos helyen szépek, kedvelik a humuszos, jó vízáteresztő talajt.
A növény keletről terjedt el, Európában a római császárság korában már ismert volt. Maga a sáfrány szó arab eredetű, sárgát jelent. Latin neve, a Crocus viszont görög eredetű, a kroké fonal szóból származik és a virágbibe alakjára utal.
A növénynemzetségből hazánkban vadon négy faja él: a fehér sáfrány (Crocus vernus subsp. albiflorus), a tarka sáfrány (C. reticulatus), a kárpáti sáfrány (C. hueffelianus), az illír sáfrány (C. tommasinianus).
Kerti változatából (C. vernus) a sárga és a lila virágúakat látjuk leggyakrabban a kertekben. Most csak virágzó, cserepes növényként vásárolhatjuk meg, ne keressük a hagymagumóit a virágboltokban. Azokat ősszel, szeptember, októberben kell ültetni. Elvirágzás után fejlődnek ki karcsú leveleik, melyeket hagyjuk leszáradni. Ne vágjuk le őket zölden, mert a hagymagumókat látják el tartaléktápanyagokkal.
Ha már a sáfrányokról van szó, meg kell említeni a jóféle-, vagy fűszer sáfrányt (Crocus sativus). Évszázadokon át olyan értékes volt, mint az arany. A virág értéke a három sárgás-narancssárga színű bibe, mely festékként, fűszerként, gyógyszerként, és illatszerként volt fontos.
Az ókori Egyiptomban egyebek között légúti és emésztőrendszeri betegségeket kezeltek vele, Indiában vese-, és májbetegségek, valamint a kolera ellenszere volt, a kínai orvoslás depressziót gyógyított vele. Egy kilogramm sáfránybibéhez körülbelül 160 ezer virágra van szükség. Csoda, hogy ilyen értékes a növény? Ezen sáfrány gyökérgumóit ősszel, vagy tavasszal is lehet telepíteni, hisz nyár végén, kora ősszel virágzik. Ekkor kell gyűjteni bibéit is.
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Nősziromfélék (Iridaceae)
Nemzetség: Sáfrány (Crocus)
Faj: Kerti sáfrány (Crocus vernus)
