Temetőket járó ember vagyok. Nem csak halottak napján és nem csak halottaimhoz megyek, hanem csak a "úgy" járom a sírkerteket, ahol éppen vagyok és időm engedi.
Egy-egy kirándulás alkalmával engem elsősorban az ember érdekel maga, az élete, a másik emberhez, az idegenhez, a Teremtőhöz a természethez, az épített környezethez fűződő viszonya , ezért mindig meglátogatom a temetőket. A székely nem érthető gyümölcsfás temetői nélkül, a szicíliai életérzés is csak az emeletes kripták árnyékában mutatja meg magát leplezetlenül.
Ma a világ leghíresebb temetőjében sétálunk a képek segítségével:
Párizs, Keleti temető: Pére-Lachaise
A világ talán leghíresebb temetője, itt még azok is látogatást tesznek akik nem szeretnek temetőbe járni. A Pére-Lachaise temető nevét XIV. Lajos gyóntatójáról, Pere de la Chaise-ről kapta ki itt lakott a jezsiuta kápolnánál és itt bujtatta rövid ideig a gyermekkirályt, ki a Frondé „parittyás” felkelői elöl menekült. A temető alapítására Napóleon uralkodása alatt került sor. A liget területét az alapítást követő 40 év alatt háromszorosára növelték, ma 44 hektárnyi területet foglal el Párizs szívében, kellemes sétára Notre Dame-tól. A temetőnek az alapítás idejétől mélyebb történeti távlatot ad, hogy ideszállították és itt helyezték örök nyugalomba 12. században élt szerelmespár, Abelard és Heloise földi maradványait, itt temették újra Moliére-t és La Fointain-t is.
A 19. század fordulóján a művész világ a Montmartre temetőbe, az 1960-70-es évek új értelmisége pedig a Montparnasse sírkertbe temetkezett, ennek ellenére a Pére-Lachaise továbbra is legjelentősebb emlékhelye maradt, itt temették el Honoré de Balzac-t,az írófejedelmet és Guillaume Apollinaire-t, a képversek szülőjét. Itt volt sírja évtizedekig Maria Callasnak, majd hamvait évekkel később végrendelete szerint az Égei- tengerbe szórták, de itt nyugszik Edith Piaf és Yves Montand, Antoine de Saint-Exupéry. A Haussmann és Pissarro család sírboltja a főbejárathoz közel található.
A széles főbejárati út mentén Alfréd Musset, a 19. "század gyermekének", George Sand nagy szerelmének sírhelye előtt haladunk el.
A sokszor csak egy koporsó méreté kripták szorosan zárodnak egymás mellé, zárt utcákat alkotva. A kripták között egy-egy hagyományos sírhely szinte elvész, alig található és nehezen közelíthető meg. Jim Morrison sírjára a figyelmet a látogatók nagyszámú jelenléte hívja fel, mert különben alig lehetne megtalálni.
A fiatalon elhunyt Chopin sírja a kriptáktól távolabb könnyen fellelhető.
A hazájában istenített, később magánéleti viharai miatt elüldözött Oscar Wilde síremléke messziről felhívja magár a figyelmet és látogatásra visszahívó emlékművé vált: kik nevüket felírják, abban bíznak egyszer ide újra visszatérnek. Számunkra elképzelhetetlen szokás egy síremlék feliratozása, sőt súlyos rongálásnak minősül.
Delacroix merev és súlyos gránit szarkofágja ellensúlyát képezi eleven, mozgalmas életművének.
Napóleon kedvenc festője David szerény családi sírboltban kapott helyett, előtte tágas virágmezőt alakítottak ki padokkal, hogy leülhessenek és elmélyülhessenek a látogatók.
A francia opera géniusza Bizet és az olasz opera virtuóza Rossini is itt pihent meg.
Magyar vonatkozású emlékmű a sírkertben Nagy Imre kivégzett miniszterelnök és mártír társai emlékműve, mely ifj. Rajk László építész alkotása. A rendszerváltás előtt létesítetett jelképes sírhely ellenzéki találkozóhelynek számított 1990-ig, de ma is látogatott emlékhely.
