Rendhagyó, mert a könyv nem szól a kertről, a tájról, a természetről, de azokról az időkről vall amikor az építészet eltűn, amikor a táj átalakult kisparcellákból nagyüzemi területekké, a kert pedig csak a nagymamák gondja volt
A könyv arról mesél ami a címe, és amit bár szüleink, nagyszüleink megéltek, sőt kihullámzását én magam is, mégis téves ismereteink és eltévedt emlékeink vannak a korszakról.
Azt tudja mindenki mit jelentet az ötvenes években ha valakiről azt mondták elvitte a fekete autó. De éppen ezért sokan, azok akik akkor még nem éltek és azok is akik éltek úgy emlékeznek és úgy tudják, hogy a kékcédulás választások után alakult meg a politikai rendőrség és vadhajtásai az ÁVO és az ÁVH.
Hát nem.
Ki tudja, hogy a Trianon után Budapest központú ország szívét, a főváros szent este tüzelni kezdő szovjet csapatok egy hét múlva már szervezték azt a politikai rendőrséget, melyek pár év múlva tömegével tüntették el a fekete autókon elszállított honfitársainkat?
Ezt a könyvet, mely 10 nappal a hivatalos könnybemutató után már keresett könyv a piacon nővéri büszkeséggel ajánlom mindeninek akiben kicsit is él a jövő iránti felelősség érzet és ezért pontossan akarja ismerni saját múltunkat. A könyv szerzője az öcsém, dr Müller Rolf történész, ki már több tudományos forráskutatást és elemzést tett közzé, de a nagyközönség érdeklődésére is számot tartó könyvei közül ez a második kötet. A múlt évben ’Titkok, képek nyolcvanas évek’ címmel jelent meg a rendszerváltást megelőző 10 év mindennapjainak és nagyobb társadalmi eseményeinek (Duna-kör és tömeggyűlései, a pusztavacsi diáktalálkozók) megfigyeléseiről szóló, képekkel illusztrált igényes és mégis jó humorral megírt történelemkönyve.
