Virágvasárnap vagy ahogy minden más nép hívja: a pálmák vasárnapja, Jézus Jeruzsálemi bevonulásának emléknapja a húsvétot megelőző vasárnapon.
A hagyomány szerint Jézus a tanítványokkal Jeruzsálembe igyekezett, szamárháton, a húsvét megünneplésére. A közeledő Mestert pálmaágakat lengetve fogadta a sokaság, ez a tisztelet csak királyokat illetet meg az idők fordulóján.
Mert mit is jelentet a datolyapálma az ókori keleten?
A datolyapálma (Phoenix), őshazája Irak déli része és Elő-Ázsia volt, az ember honosította meg a sivatagi oázisokban, mert a datolyapálma szereti ha gyökere a vízbe ér, koronáját a perszelő nap tűzi. A sivatag végtelenében élő apró oázisok a datolyapálmák hűvösében a vándoroknak az életet jelentették: élelmet, vizet és árnyékos pihenőhelyet.
Az ókorban a datolyapálma minden részét felhasználták. Törzsével támasztották meg házaikat, rostjából kötelet, gyékényt fontak, szárított levelével a tetőt fedték. Termése nyersen, szárítva és aszalva a legfőbb táplálék volt és ma is az, az arabok ezért a „sivatag kenyerének” nevezik. Fehérjében igen gazdag, emberi táplálékként és állati takarmánynak egyaránt használják. Egy kifejlett datolyapálmán 300-350 kg termés érik egyszerre, 3-4 fa egy teljes családot képes volt eltartani. Az elültetett mag 2-3 hónap alatt kicsírázik. A fiatal növények aránylag gyorsan nőnek, és körülbelül 7-8 évesen kezdenek teremni. A kifejlett példányok magassága több mint 18-20 méter, életkoruk átlagosan 190-200 év.
Az ókori egyiptomiak a termékenység szimbólumának tekintették, a rómaiak és az ókori görögök győzelmi ünnepek alkalmával a leveleit díszítésre használták. A keresztény tradíció szerint a pálmaág a béke egyik jelképe.
