A tojásfestésben járatosaknak bőven van tapasztalatuk arról, hogy milyen szép vörös színt tud varázsolni a vöröshagyma héja a Húsvéti tojásra.De tudjuk, hogy a hagyomány még milyen növényeket tart számon tojásfestő növényként a vöröshagyma mellett? Van köztük közismert és van ma már kevésbé ismert növény is.
Sárga színezésre használták régen a festő zsoltina, a vadalma háncs, a sáfrányos szeklicevirág, az eperfa levél és a szőlőlevél főzetét.
Piros színezékként volt ismert régen a börzsönyfa forgácsának főzete. Erről a trópusi eredetű fáról ma már alig hallani nálunk. Helyette használhatjuk a festőmályva szárított virágszirmainak, vagy a pirosítógyökér szárított gyökerének főzetét.
A lilahagyma héjával ilyen színárnyalatra festhetők a tojások...
...a vöröshagyma héja pedig ezt a színt adja.
A vadalmafa kérgét, a nyírfa lombját és a szurokfüvet együtt kell főzni ahhoz, hogy a főzettel a tojásokat vörösre lehessen festeni.
Sötétkék színt ad a festőmályva szárított virága.
Kékeslilára színezi a tojáshéjat a festőmályva virága és a bodzabogyó. A szárított növényi részeket egy napig gyengén ecetes vízben kell áztatni, majd felfőzni és átszűrni. Végül a tisztára mosott, zsírtalanított tojásokat ebben a lében kell főzni.
Íme a bodzabogyó lilája...
... és a diógubacs feketéje a vöröshagyma héj színével.
A csalán levelének és a bürök szárának főzete zöld színt ad. Az égerfa kérgének és a tölgy gubacsának főzete pedig feketére festi a tojás héját, ha rézgálicot adunk hozzá.
Egyes országrészeken a börzsönyből a következőképpen készítették a festőlevet: a faforgácsot kevés pálinkában megáztatták, majd az egészet forró vízbe öntötték. Ha piros színt akartak készíteni, annak főzetébe timsót tettek, ha fekete volt az elképzelés, abba kevés rézgálic került.
Kemendi Ágnes: Festőnövények című könyvében találtam rá a fentiekre. Ebben a több, mint húsz évvel ezelőtt megjelent könyvben a paraszti kultúrához tartozó növényi festés hagyományai elevenednek meg. Régen minden falusi asszony értett a festéshez, olvashatóak a szerző sorai, a vadon termő festőnövényeket a falu határából gyűjtötték be. Ismerték a növényeket, tudták, hogy mikor kell begyűjteni őket, mikor adják a legszebb színt.
Volt olyan festőnövény, melyet hagyományosan is vásároltak (börzsönyfa forgács), de a többséget vadon termő növényként év közben gyűjtötték, és megszárítva tárolták Húsvétig.
A tojásfestésre használt növények közül azt gondolom csak néhány van, ami kevésbé ismert a ma emberének. Köztük például a börzsönyfa, a festő zsoltina, és a pirosítógyökér.
Az évelő pirosítógyökér (Alkanna tinctoria) azúrkék virágai áprilistól júniusig nyílnak. A közel 25 centiméter hosszú gyökértörzsének kérge sötétpiros festéket tartalmaz. Homokpusztagyepek, homoki rétek növénye.
A Mexikóban őshonos festő kékfa, börzsönyfa (Haematoxylum campechianum) kérge régen fontos és használatos festőnövény volt hazánkban is. Örökzöld, tüskés fa, 15-20 méter magas nőhet. Göcsörtös ágainak köszönhetően mutatós fa, bonsait is nevelnek belőle. Trópusi éghajlatú hazájában az évi átlaghőmérséklet 26 C, átlagos csapadék mennyiség 1300 milliméter. Szeptembertől áprilisig nyílnak halványsárga illatos virágai, termése márciustól érik. A fa kérge hematoxilin festékanyagot tartalmaz, emiatt adja a vörös színt. Brazíliában és Mexikóban gyógynövényként tartják számon.
A festő zsoltina (Serratula tinctoria) közel egy méter magas kétlaki évelő. Lilás rózsaszín virága júliustól szeptemberig nyílik. Kaszatterméseit a szél terjeszti. Többnyire meszes agyagos, tőzeges lápréteken, árkokban, ritka lombos erdőkben él. A fényt és a félárnyékot egyaránt kedveli, nagy a nedvesség igénye. Skandinávia déli részén is megtaláljuk példányait. Szárított növény főzete adja a sárga színt.
(fotók forrása: http://www.wildlifetrusts.org, http://www.euzomo.es)
Az első képen látható piros tojások tojásfestékkel készültek, a többiek már növényi festékkel. A gyönyörű hímes tojásokért köszönet Ivanics Gittának (http://mezesmazas.hu)
