A kert terveit közel 10 éve készítettem egy kedves tanítványommal. A feladat a kert újra életre keltése, felújítása volt. A budapesti XII. kerületi családi ház előkertjébe támfalgarázs épült. A garázs környezetének rendezésekor született meg a vágy a tulajdonosokban, hogy a korábban saját kezűleg betelepített kertet szakember segítségével gondolják tovább és újítsák fel.
Az erősen lejtős telken a meglévő teraszok rézsűvonalát csak megsimogattuk, a terepformák mértani merevségét ölelő karokká faragtuk. Az épület lakószintjén a kerti teret megnöveltük a határoló rézsű alsó szakaszának kőtámfallal történő megtámasztásával, így körbe-körbe 1,5-2 méterrel, összeségében 3-4 méterrel nőt a kert szabad, vízszintes felülete. A teraszokra, a ház építészeti hangulatához és a a hely szelleméhez igazodva farönkből készült tereplépcsőket illesztettünk. 
A meglévő növényzetet szakszerű metszésekkel felújítottuk, fát nem vágtunk ki, csak az ágrendszert ritkítottuk. Az unalmas, egyöntetű cserjeágyakat virágzó évelőkkel dúsítottuk.
A támfalhoz kerti sütögető simul. A képen jól látszik: a kert szinte mindig árnyékos, csak a késő délutáni nyugati fény hatol be a rézsűk felett. A nyári kánikulában a hűvös kert maga a Paradicsom.
Virágzó májusi évelők a lombok árnyékában.
