Eklektikus villa Buda egyik patinás utcájában. Egy családnak épült, aztán az 50-es években több lakást választottak le a házban, a kertet mindenki használta és senki sem, mindenki fenntartotta és így szétesett, felaprózódott. Majd a 90-es évek után az egyik tulajdonos megtehette, hogy újra egy kézbe fogja a villát. Az épület több évet igénybevevő felújítását követően a kert egységes kialakítása is felmerült az ezredforduló után.
A kertet több fordulóban terveztem, több éven keresztül. Lassan érett. Majd más munkákra koncentráltam. Úgy éreztem ez a kert talán meg sem épül. Pár év elteltével a villatulajdonosa felhívott: kész a kert, átadás-átvétel következik, nézzem meg, hogy rendben van-e. Meghökkentő élmény volt készen látnom a kertre készített legelső vázlattervemet.
A tervező hivatásos álmodozó, s ha az álom valóssággá válik, kerttervező esetén életre kell, az mindig eksztatikus élmény, ebbe nem fásul bele az ember, 23 év után, több száz megépült kerttervvel a hátam mögött is újra és újra frenetikus élményként élem meg egy-egy kerttervem megvalósulását.
Kertterv és valóság között akkor a legnagyobb a hasonlóság, ha a terv az építtetővel összhangban van.
Előfordulhat, hogy a terv nem az építtető felsorolt igényeit fedi, hanem azt amit kérnie kellett volna a tervezőtől, de nem tudta megfogalmazni, vagy mert önmaga számára sem tudatosodott milyen környezetben tudna igazán élni, hol kerülne összhangba a természettel. Ez a tervező dolga: a valóság érzékelése, álommá formálása, az álom megvalósulásának lehetőségeit kidolgozni.
Bármily hihetetlen ez legtöbbször sikerül.