A Múzeumok Éjszakáján Gödöllőn jártam. A véletlen és a barátaim úgy hozták, hogy megnéztük a GIM-ház, a Gödöllői Iparművészeti Műhely kiállításait is. Korábban nem sokat hallottam az épületet körülvevő kertről, Ilka néni (Körösfői Kriesch Aladár felesége) illatos kertjéről, mely az egykori Gödöllői Művésztelep életének fontos színtere volt. De most megtapasztalhattam a lényegét. Már sötétben értünk oda, így a kiállítás fényei mellett a kertből tényleg csak az illatok értek el hozzám először és meghatározóan. Nagy meglepetésemre és örömömre.
A bejárat mellett illatos japánlonc (Lonicera japonica ’Halliana’) fogadja a betérőt. Édes illata elbűvölő, tényleg.
A loncok közel 180 faja él az északi félgömb különböző éghajlatú területein. Vannak köztük lombhullatóak, örökzöldek, áttelelő lombúak, kúszócserjék és felálló hajtásrendszerűek is.
A japánlonc Kelet-Ázsiában őshonos, akár 5-6 méter magasra is kúszik csavarodó hajtásaival. Júniustól szeptemberig nyitja fehéres virágait, melyek az elnyíláshoz közeledve sárga színűvé válnak. Termést is nevel, ami fekete bogyó.
A növény igazi értéke az erős illatú virága, a nyári hónapokban díszít. Aki elhalad a növény mellett, részesül ebből az élményből.
A japánlonc kúszócserje, ezért talajtakarásra is telepíthető, de főleg kerítések, rácsok, pergolák befuttatására ültessük. Félárnyékban érzi jól magát.Télizöld, csak erős hidegekben száradnak le a levelei.
Kedveli a középkötött, nyirkos talajokat, és figyeljünk arra, hogy legyen tápdús a földje. A hosszúra nyúlt hajtásokat bátran vágjuk vissza, ha szükséges és túlnőtte a helyét. Ha jól érzi magát, erőteljes, hosszú hajtásokat hoz.
