December 13-a Luca napja.
Luca napjához számtalan népszokás kötődik, melyekből egy-kettő mára is fennmaradt. Luca napon tilos volt fonni, sütni, mosni. Nem volt ajánlatos kölcsönadni, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
Az ország több vidékén is Luca kalendáriumot készítettek és hozzáfogtak a lucaszékhez és Luca pogácsákkal próbálták meg a szerencsét. A Luca naptár jóslása így hangzott: a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárására jósol. A Luca-széket ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet végeztek, karácsony szentestére készen lettek. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. Luca napot a család tagjainak pogácsákat sütöttek, egyikben pénzt rejtettek, aki megtalálta pogácsájában az szerencsés esztendőre várhatott. Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak
A következő év termését próbálták megjósolni a Luca-búza sarjaztatásával. E szokás a kisgyermekes családoknál ma is előfordul. Luca napján búzaszemeket kezdünk csíráztatni a kemence közelében, ahol nincs kemence ott meleg helyen, a vetés karácsony tájára ki zöldül. A kikelt búzával az adventi és karácsonyi asztal díszíthető.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok.
A töklámpás készítés szokása a hazánkban a Luca naphoz és nem Mindenszentekhez kötődött. A töklámpást ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék, vagy a rontó-bontó szellemeket ijesszék el a fénnyel.
Luca legendája Jankovics Marcell leírásában:
Lúcia (latin Lucia) ókeresztény szűz vértanú (†304 körül) és a népi hiedelemvilág jeles alakja. A syracusai Lúcia igen közel áll a másik szicíliai szent szűzhöz, Ágotához, szenvedéstörténetükben is sok a hasonlóság. Lúcia legendája azzal kezdődik, hogy anyjával, aki már tizenegy éve szenvedett vérfolyásban, elzarándokolt Ágota cataniai sírjához. Itt anyja meggyógyult, ő pedig álmot látott, melyben Ágota megmutatta neki az igaz utat. Álmából felébredve közölte anyjával, hogy nem megy férjhez pogány vőlegényéhez, mivel van már jegyese: Jézus Krisztus. Kikérte örökrészét is, és azt szétosztotta a szegények között. Elhagyott vőlegénye följelentette a hatóságoknál. Miután nem volt hajlandó megtagadni előttük a hitét, sem föladni szüzességét, a helytartó bordélyba akarta vitetni, de hiába. Lúcia teste csoda folytán úgy elnehezült, hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a szokott módon megkínozták: égették, fülébe olvadt ólmot öntöttek, fogait kiverték, forró olajjal, szurokkal öntözték, melleit szétroncsolták, végezetül tőrrel torkon döfték, de addig nem halt meg ezek után sem, míg az utolsó kenetet föl nem vette.
Lúciát a mártírok pálmáján kívül a nyakából kiálló tőrrel, a lábánál ökörrel ábrázolják. Különleges attribútuma az égőolajmécs és egy szempár: egy tál, benne két szem, vagy két szemet virágzó leveles ágacska. Ennek magyarázata az, hogy a Lúcia név a latin lux „fény, szem, szeme világa, szeme fénye” szóból ered.
kép forrása: http://liliomkert.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1069260
