Temetőket járó ember vagyok. Nem csak halottak napján és nem csak halottaimhoz megyek, hanem csak a "úgy" járom a sírkerteket, ahol éppen vagyok és időm engedi.
Egy-egy kirándulás alkalmával engem elsősorban az ember érdekel maga, az élete, a másik emberhez, az idegenhez, a Teremtőhöz a természethez, az épített környezethez fűződő viszonya , ezért mindig meglátogatom a temetőket. A székely nem érthető gyümölcsfás temetői nélkül, a szicíliai életérzés is csak az emeletes kripták árnyékában mutatja meg magát leplezetlenül.